Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Gerics József-Ladányi Erzsébet: 11. századi történeti események középkori történetírásunkban 349

350 GERICS JÓZSEF - LADÁNYI ERZSÉBET zött a korabeli magyar történetírásnak, és az Annales Altahensest forrásként bőven kiaknázó, helyenként pedig átalakító eljárásának. Az Altaichi Évkönyv a maga teljes alakjában 1073 táján készült el. Ha az évkönyv a magyar krónikásnak forrásként egész fennmaradt terjedelmében állt volna rendelkezésére, az meghatározná, hogy a legkorábbi magyarországi gestát csak 1073 után írhatták. Az Annales szövegének felhasználását a legrégebbi hazai gesta készítőjének tulajdonítjuk. Alfons Lhotsky, az osztrák történelem középkori forrásait ismertető könyv szerzője, körültekintően így foglalt állást: lehetséges, hogy a középkori magyar krónikás(ok) az Annalesnek csak valamilyen előmunkálatát (Vorstadium), s nem a munka egészét ismerte(k).3 Robert Holtzmann szerint „az Annales-t közvetlenül 1073 után szerkesztették egységessé, de természetesen anélkül, hogy a szerző alakító erejének sikerült volna az összes előzményt egyetlen egységes, varrat nélküli egésszé olvasztania".4 Ilyen előzményként veszi számba Holtzmann például a szerző(k) „saját feljegyzéseit (eigene Aufzeichnungen)". Holtzmann és főleg Lhotsky óvatos fogalmazása lehetővé teszi Domanovszky Sándor ama többszöri állásfoglalásának elfogadását, amelyet mi szintén helyeslünk. Eszerint a krónikás az évkönyv előadására az 1046. év eseményeinek tárgyalásával bezárólag támaszkodik, ezen az esztendőn túl a magyarországi szerző megszűnik az addigi szövegezés mintájára forrásul használni az évkönyvet. Bár a két mű ír ezen túl is azonos eseményekről, de egymás előadásától immár önállóan, függetlenül. Ennek a megállapításnak fontos következménye, hogy az 1073. év, vagyis az évkönyv utolsó adatának időpontja, nem tekinthető a magyar gesta megírásánál szükségszerű határpontnak, terminus post quem-nek, vagyis olyasminek, amely után kellett keletkeznie a magyar gestawik. Kristó Gyula a magyar szerzőnek az Annales 1063. évi feljegyzését forrásul használó eljárása mellett szóló, önmagában is döntő bizonyítékul hivatkozik a krónika 1044. évi adata és az évkönyv 1063-ra vonatkozó mondata közti vélt párhuzamra:5 3 Alfons Lhotsky. Quellenkunde zur mittelalterlichen Geschichte Österreichs. (Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, Ergänzungsband 19.) Graz-Köln 1963. 173. 4 W. Wattenbach - R. Holtzmann: Deutschlands Geschichtsquellen i. m. 546-547. 5 Kristó Gyula: A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig. (Irodalomtörténeti füzetek 135.) Bp. 1994. 101. 6 Annales Altahenses maiores. Ed. Edmundus L. B. ab Oefele. Hannoverae 1891. (a továbbisíkban: Annales) 63. 7 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Budapestini 1937-1938. (a továbbiakban: SRH) I. 333. Annales (ad 1063) (Salomon) invitavit regem (Heinricum IV.) adWizinburg, quae est regni sui metropolis.6 Krónika (ad 1044) (Heinricus III.) Albam venit, que Teutonitonice Veyzmburg dicitur, que est principalis sedes regni Hungarie.7