Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 337 szarvas) — hozzáteszem: nem az Árpádok eredetmondjával (turul monda) — válaszoltak!30 0 Mindez egyben azt is mutatja, hogy az említetteken kívül lehettek még más magyar eredethagyományok is, csak éppen azok nem maradtak fönn! Lehetséges, hogy az eredethagyomány és a nyelv drámaian eltért egymástól: László Gyula jól vette észre azt a kettősséget, ami Julianus barát expedíciójában megmutatkozott: a magyar hagyományokból kiindulva először a Kubánvidékre — az onogur őshaza! — vette az útját, de a magyarul beszélőket a Felső-Volgánál találta meg!301 Nemcsak a magyaroknál élhetett egymás mellett többféle eredethagyomány, a meotiszi szarvasvadászatot leíró Sozomenos is a hunoknak egyszerre kétféle mondájáról tudósított („bögölyüldözte tehén" és „menekülő szarvasünő"), de ugyanilyen többféleség figyelhető meg más steppei népeknél is. Az eurázsiai steppe másik végében élt türkök származásáról tudósító kínai adatok is ezt mutatják, sőt — az imént mondottak tökéletes illusztrációjaként — egy esetben még ugyanazon forráson belül is két változat olvasható (Csou-su), míg másokban a türköknek további háromféle eredethagyományát jegyezték föl (Szuj-su, Ju-jang ca-tu, Csi-si).302 A kínai krónikaírókhoz tehát a türkök másmás csoportjainak más-más eredethagyománya jutott el, mégpedig éppen olyan korszak(ok)ban, amikor az egyik vagy másik még nem vált egyedülivé. Ez egy rendkívül nagy óvatosságra intő tanulság. Az esetek legtöbbjében ugyanis — a forrásokat írók különféle felfogásának, eljárásainak köszönhetően — mi már azzal az állapottal, az ethnogenetikai folyamatnak azzal a Reinhard Wenskus által leírt, végső szakaszával találkozunk, amikor az adott „népet" alkotó, egykor különböző eredetű ethnikai csoportok immár közös hagyományokat ápolnak és attól kezdve meghatározott modellek és normák („Verfassung") szerint élnek. Reinhard Wenskus megkerülhetetlen művének303 (egyik) nagy jelentősége az ethnikum mibenlétével kapcsolatos, évszázados közfelfogás megváltoztatásában állt: kimutatta, hogy az előbbi nem alapvetően biológiai jelenség és nem változatlan.30 4 Felfogása az ethnogenezis folyamatában a történeti tudatnak tulajdonította a döntő szerepet — e megállapítás mindeddig kívülesett a kora középkori népek nyelveit, a történeti eseményeket és a régészeti leleteket elemző közép- és kelet-európai kutatók többségének érdeklődése körén. Érdemes volna figyelmet szentelnünk e hatalmas munkának, valamint a kora középkori ethnoszok mibenlétével foglalkozó tekintélyes irodalomnak.30 5 300 Szűcs J.: Nemzeti tudat i. m. 237. 301 László Gy.: Őstörténetünk i. m. 19. - Kár, hogy ez elkerülte az eredethagyományokkal behatóan foglalkozó Szűcs Jenő figyelmét, amiként Gombocz Zoltán súlyos tanulmánya László Gyuláét, vö. Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány. Nyelvtudományi Közlemények 45. (1917-1920) 129-194.; 46. (1923-1927) 1-29., 168-193. 302 Denis Sinor: The Legendary Origin of the Türks. In: Studies in Medieval Inner Asia. Variorum Collected Studies Series. Ashgate Variorum 1997. II. 223-253.; Vásáry I.: Belső-Ázsia i. m. 63-65. 303 Reinhard Wenskus: Stammesbildung und Verfassung. Köln 1961. 304 W. Pohl: Ethnicity i. m. 221. 305 PI. Donald L. Horowitz: Ethnic Identity. In: Ethnicity. Theory and Experience. Ed. Nathan Glazer, Daniel E Moynihan. Cambridge Mass. 1975. 111-140.; A. D. Smith: Origin i. m. 57-68.; A. Róna-Tas: Ethnogenesen i. m.; Jean-Loup Amselle: Ethnie. In: Encyclopaedia Universalis 8. Paris 1989. 971-973.; Eugen E. Roosens: Creating Ethnicity. The Process of Ethnogenesis. Newbury
