Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
338 BÁLINT CSANÁD 5) Az embertan, a testi jegyek A történeti embertannak30 6 az ethnogenezis kutatásában való relevanciájáról sosem esett, illetve esik szó; a megítélése e tekintetben Magyarországon a legutóbbi időkig egyértelműen pozitív volt. Ez a diszciplína viszonylag fiatal, de a nemzetközi kutatás nagyobbik részében vele szemben tanúsított hallgatásnak, illetve tartózkodásnak fő oka másutt keresendő. A történeti embertan alkalmazása túlnyomórészt Közép- és Kelet-Európában terjedt el, ám a korai szlávok hamvasztásos temetkezése miatt még ott is csak korlátozottan,30 7 míg Nyugat-Európában a II. világháború előtt tudománytörténeti okokból, azután pedig a hitleri Németországban elkövetett visszaélésekre adott szélsőséges reakcióként — szórványos esetektől eltekintve — nem kapott polgárjogot. Magyarországon a magyar őstörténet és honfoglaláskor vonatkozásában Bartucz Lajos nevéhez fűződik a bevezetése,308 az első multidiszciplináris feldolgozásban való szereplés (Nemeskéri János)30 9 jelezte e diszciplínának a magyar őstörténetkutatásban való kanonizálását, az 1950-1960-as évek jelentették — az ethnogenetikai relevanciáját illetően túlzott optimizmustól áthatott31 0 — virágkorát,31 1 a lehetőségeit Magyarországon az 1970-1980-as években Ery Kinga,312 a 90-es évek óta Fóthi Erzsébet31 3 aknázták ki maximálisan. Az utóbbi másfél Park-London-New Delhi 1989.; Anthony Giddens: Szociológia. Bp. 1989. 75.; Ulrich Braukämper: Migration und ethnischer Wandel. Stuttgart 1992. 46-49.; Social Construction of the Past. Representation as Power. Ed. George C. Bond, Angela Gilliam. (One World Archaeology 24.) London-New York 1994.; S. Brother. Ethnic Identities i. m. 171.; W. Pohl: Ethnicity i. m. 221-239., Nacionalizmuselméletek i. m. 401-411. 306 Közép- és Kelet-Európában még mindig elterjedt idegen nyelvi szinonimája az „anthropológia", mely tehát errefelé nem az újabban angolszász hatásra elteijedt 'néprajz' értelemben használatos. 307 A halotthamvasztás nem teszi lehetővé a csontoknak a hagyományos, méréseken alapuló vizsgálatát; az apró, égett csontmaradványok kémiai vizsgálata csak az utóbbi két évtizedben kezdődött el. 308 Bartucz Lajos: Magyar ember, típus, faj. In: Mi a magyar? Szerk. Szekfű Gyula. Bp. 1939. 169-192.; Uő: A magyar ember. In: Magyar fold, magyar faj IV Bp. 1939. 309 Nemeskéri János: Az embertan és a magyar őstörténet. In: A magyarság őstörténete. Szerk. Ligeti Lajos. Bp. 1943. 223-239. 310 Bartucz Lajos volt az, aki annakidején még reálisan ítélte meg a történeti embertan lehetőségeit. 311 Különösen Lipták Pál ment messze az embertani anyagnak nemcsak az ethnogenetikai, de a történeti értékelésében. Munkásságát 1. fí Lipták: Avars and ancient Hungarians. Bp. 1983. 173-175. 312 Ery Kinga: Reconstruction of the tenth century population of Sárbogárd on the Basis of Archaeological and Anthropological Data. Alba Regia 8-9. (1968) 98-147.; Uő: A magyar őstörténet néhány embertani kérdése. Magyar Tudomány 141. (1980) 338-341.; Uő: Embertani tanulmányok a Kárpát-medence IV-XVII. századi népességeiről. Kandidátusi értekezés tézisei. Bp. 1994.; Uő: Régi magyarokról - újból. Anthropologiai Közlemények 42. (2001) 17-28. 313 Fóthi Erzsébet: A Veszprém megyei honfoglalók embertani vizsgálata. In: Veszprém és környéke a honfoglalás korában. Szerk. V Fodor Zsuzsanna. Veszprém 1998. 68-90.; Uő: Összehasonlító antropológiai vizsgálat a Kárpát-medence népeinek etnogeneziséhez. Embertani kapcsolatok a 6-8. században az eurázsiai steppe és a Kárpát-medence között. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve -Studia Archaeologica 4. (1998) 497-514.
