Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
336 BÁLINT CSANÁD kodó királyi család eredetmítosza volt — más-más történet, más-más állathoz kapcsolódnak. Az első a csodaszarvas monda, mely szerint a magyarok őseit, Hunort és Magyart egy vadászat alkalmával egy gímszarvas a Meotisz mocsaraiba csalta, majd ezt követően vált szét a két nép (Kézai Simon: A magyarok története 5. cap.). Ez egy klasszikus görög mese (Io-monda) variánsa, a Kr. u. 2. századi Pausaniasnál is olvasható (nála is szarvasünő csalta a mocsárba a vadászokat); a kora középkori steppe népeivel kapcsolatban 439 és 450 között Sozomenos írta le először. Az ő elbeszélése szerint „egy menekülő szarvasünő mutatta meg a hun vadászoknak"293 a Meotiszon keresztül vezető utat. A hunokkal kapcsolatban ez a monda más szerzőnél is előfordul (Agatias V 11.), Jordanes (Getica 123-125.) révén terjedt el a középkori szerzőknél,29 4 s figyelemreméltó, hogy a szarvasvadászatot két másik, testvéreknek tartott nép esetében is följegyezték (Utigur és Kutigur, lásd Procopios: De hello gothico IV 5.).295 A magyarok csodaszarvas mondája tehát nem eredeti és nem kizárólagosan magyar.29 6 A magyarok másik eredetmítosza, a Turul-monda viszont egyedi; totemisztikus jellegű (az ősanyát álmában egy vadászmadár termékenyíti meg) és eredetileg az Árpád-korban uralkodó királyi családé volt.29 7 Ezek alapján kétségtelen, hogy a csodaszarvas- és a turul-mondában a magyarság más-más csoportjainak a hagyománya őrződött meg. A két monda teljesen nyilvánvalóan más-másféle népekre és forrásokra s valószínűleg többféle korra visszavezethető elemekből tevődött össze;298 sőt, egy 1063-ban Salamon király anyja által elajándékozott kard neve arról tanűskodik, hogy az Árpádok családjában még egy Attila-hagyomány is élt.29 9 Eszerint nemcsak a királyi családon belül fért meg jól egymás mellett a turultól és az Attilától való származás tudata, hanem szemmel láthatólag a középkori krónikásokat sem zavarta az, ami a mi formális logikánk alapján kizárná egymást. Ezen kívül figyelemreméltó az, amit Szűcs Jenő vett észre: a 948-ban Konstantinápolyban járó magyar követek a népük eredetére vonatkozó kérdésre nem az eredetmondával (csoda-293 Moravcsik Gyula: A csodaszarvas mondája a bizánczi íróknál. Egyetemes Philologiai Közlöny 38. (1914) 283. 294 Uo. 288., 333. 295 Moravcsik Gyula: Az onogurok történetéhez. Magyar Nyelv 26. (1930) 18. 296 Szűcs J.: Nemzeti tudat i. m. 116-148. - Irodalmát 1. Kordé Zoltán: Csodaszarvasmonda. In: Korai Magyar Történeti Lexikon i. m. 153. 297 Kristó Gyula: Ősi epikánk és az Árpád-kori íráshagyomány. Ethnographia 81. (1970) 116-119.; Szűcs J.: Nemzeti tudat i. m. 129-132; Kordé Zoltán: Turul-monda. In: Korai Magyar Történeti Lexikon i. m. 693. 298 Györffy György.-. Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések - új válaszok. Bp. 1993. 203. 299 L. a 47. sz. jegyz. - A magyar kutatásban Györffy György révén megrögzült nézettel szemben a hagyomány keleti eredetének lehetőségét nem elutasító Róna-Tas Andrással és Rédei Károllyal értek egyet (Róna-Tas A.: Honfoglaló magyarság i. m. 25., 326-329.; Rédei Károly-. Őstörténetünk kérdései. [Magyar Őstörténeti Könyvtár 11.] Bp. 1998. 29.), hiszen az kerülhetett az Árpádokhoz a magyarságba olvadt bolgár-törökök révén is; e lehetőségről — László Gyula és Tomka Péter után — legutóbb 1. Csanád Bálint-. Das Karpatenbecken von der Landnahme bis zur Staatsgründung. In: Europas Mitte um 1000. Hg. Alfred Wieczorek, Hans-Martin Hinz. Stuttgart 2000. 561. Salamonnak Kijevben született és nevelkedett édesanyjára nem feltétlenül lehettek hatással a magyarok eredetével kapcsolatos nyugati elképzelések!
