Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 321 avar uralom alatti emlékeit, a 9. században továbbélő avarokat, a tudottan sokszínű Avar kaganátus ethnikai komponenseit, valamint a honfoglalás kori Magyarország különféle lakóit. Valójában azonban még a — különféle — szláv csoportokat sem sikerül ezen az alapon elkülöníteni! Nem különb a helyzet a belső- és közép-ázsiai türköknél sem, akiknek jellegzetes teljes lovastemetkezése csak a politikai hatalmuk fennállása idejében mutatható ki, korábban és később nem.21 4 A 11-12. század fordulóján élt Marvazí szerint a Kelet-Európában élt — máskülönben ismeretlen eredetű — burtaszok21 5 kétféleképpen temették el a halottaikat: hamvasztva és sírba téve (IX. 12.): akkor hát valójában két népről lett volna szó, vagy pedig lehetséges volna, hogy a szerző egyazon népnév alatt más-más szokásúakat értett? Ugyanő azt írta, hogy a kirgizek régebben hamvasztották a halottaikat, de a muszlimok szomszédaivá válván elkezdték eltemetni őket (IX. 4.), másutt viszont azt, hogy fákra helyezték ki (5ter).216 Ezek szerint tehát a temetkezési szokások is ki voltak téve a változásoknak (ami végeredményképpen egyáltalán nem meglepő). Pantha rei. Összefoglalásul: megengedhetőnek tartom azt a megállapítást, hogy a kora középkori Kárpát-medence, Kelet-Európa, Közép- és Belső-Ázsia steppei (eredetű) népei által vezetett politikai alakulatokban élt egyes népek régészeti hagyatéka nem azonosítható, az adott régészeti kultúrák — konkrét ethnikai tartalom nélkül — az adott politikai alakulatok fennállásához kötődnek, s az utóbbiak megszűntével maguk is eltűnnek (lásd a türk, a kazár, az avar, a honfoglalás kori régészeti kultúra). b) A fegyverzet A tárgyi kultúra vizsgálatán belül a régészet kezdetei óta, általánosan elteijedt a fegyverzetnek, mint ethnospeciílkumnak különös figyelemmel történő tanulmányozása. Ennek bizonyos fokig megalapozott volta joggal képzelhető el, jóval kevésbé azonban ugyanennek az írásos források alapján történő feltételezése. Hogy Tacitus a fegyvereknek ilyen jelentőséget tulajdonított, az a germán történelem specialistáin kívül sokakat meglephet; az utóbbiak viszont már a 18. század óta tudják, hogy a kora középkor folyamán — a Vergilius által megfogalmazott látásmódot követve (arma virumque cano) — hány forrás tartotta szintén fontosnak az egyes európai törzsek és népek jellemző vonását a fegyvereikben megjelölni (miközben ezt toposzokat használva tették!).217 Maga a felfogás egyébként, hogy az egyes népeket a fegyvereik alapján lehet jellemezni, il-214 Jurij I. Trifonov: Ob ëtniceskoj prinadleznosti pogrebenij s konem drevnetjurkskogo vremeni (v svjazi s voprosora о strukture pogrebal'nogo obrjada tjurkov-tugju). Tjurkologiceskij Sbornik 1972. 351-374.; V. A. Mogil'nikov: Tjurki. in: Stepi Evrazii i. m. 33-34. 215 A történeti kérdéseket 1. H. Göckenjan - I. Zimonyi: Berichte i. m. 55-56., a legutóbbi kísérlet a régészeti azonosításukra: Gennadij J. Afanas'ev: Naselenie lesostepnoj zony bassejna Srednego Dona v VIII-X w. (Archeologiceskie otkrytija na novostrojkach 2.) Moskva 1987. 155-167. 216 Sharaf al-Zamân fâhir Marvazí on China, the Turks ans India. London 1942. 30., 31., 33. 217 Vö. W. Pohl: Distinction i. m. 27-38.; Johannes Gießauf: A lovasnomád fegyverzet és harcmodor az ellenfelek beszámolóinak tükrében. In: Fegyveres nomádok, nomád fegyverek. Szerk. Balogh László, Keller László. (Magyar Őstörténeti Könyvtár 21.) Bp. 2004. 27.
