Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
320 BÁLINT CSANÁD séget különítettek el, mely különbségeknek ethnikai tartalmat (is — vagy éppen indítóokot?) tulajdonítanak. E régiók (Minuszinszk, Tuva, Altaj) több száz km-es távolságban vannak egymástól — ilyen esetekben tipológiai eltérések előfordulása a tárgyi kultúrán belül és különböző ethnikumok jelenléte magától értetődő, éppen ezért kérdéses, hogy a különbségek nyugtázásán túlmenően érdemes-e azoknak nagyobb, történeti jelentőséget tulajdonítani? Még súlyosabb, egyértelműen módszertani jellegű probléma az, hogy a keleti türk kaganátus területén feltártakkal összehasonlítva miért aránytalanul kisebb számú a nyugati türk kaganátushoz kapcsolhatók száma? A kérdés eddig nem vetődött föl; ebben az esetben nem tudok mást feltételezni, mint hogy a nyugati türkök hamar elhagyták — még inkább: talán ki sem alakították? — a saját, régészetileg megragadható kultúrájukat.21 1 Az előbbiénél is gyengébb helyzetben van a többi belső-ázsiai steppei nép régészeti kutatása, aminek következtében — a erre nem figyeltek még fol — teljesen bizonytalan alapon áll az egyes kora középkori népeknek tulajdonított leletanyag ethnikai meghatározása. Az „ujgur" és a „kirgiz" régészeti emlékek ethnikai azonosítása ugyanis a legkevésbé sem valamilyen önálló régészeti kritériumokra, vagy legalább régészeti és történeti adatok kombinációjára („vegyes érvelés"!) támaszkodik, hanem e meghatározások egyesegyedül az adott leletek korának meghatározásán alapulnak. A szóbanforgó gondolatmenet a következő: az adott lelet (a szerző feltételezése szerint) a 8. vagy a 9. századból származik s ezért — automatikusan tehát! — tekintik azt ujgur vagy kirgiz emléknek.212 (Tetézi még ezt az a módszertani hiba, hogy az említett népek által uralt kaganátusok alattvalóit következetesen az uralkodó néppel azonosítják.) Eddig csak az anyagi kultúráról esett szó. A magyar kutatásban mélyen él az a László Gyulától származó, részelemzésekkel nem megerősített felfogás, mely szerint a temetkezési szokások igen konzervatívak, hosszú időn át változatlanok, kimondatlanul: ethnospecifikusak. A részletelemzés ennek az ellenkezőjét mutatja. Egy példa: az már eddig is köztudott volt, hogy a koraavar kori részleges lovastemetkezések bő 100 év elteltével eltűntek, s ugyanez derült ki a Tisza-Maros-Körös közének temetkezési szokásait elemezve is (az egyik jellegzetes és elterjedt variáns a 8. század végére szórványossá vált). Ugyanez az elemzés kronológiai hullámzást mutat ki az egyéb állatmelléklet-adás szokásában is, amit a szerzőnő az adott népcsoportok elszegényedésével és „regenerálódásával" magyaráz213 — eszerint egy-két nemzedék elmúltával, az életkörülmények megváltozásával megváltozhattak a temetkezési szokások is! Ha tényleg annyira konzervatív jellegű volna a halotti ritus, akkor a kora középkori Kárpát-medence ethnikai kérdéseit könnyű lett volna megoldani: ki lehetne például mutatni a gepidáknak a jellegzetes gepida kultúra kialakulása előtti és az 211 Bálint Csanád.-. A nagyszentmiklósi kincs. Régészeti tanulmányok. Varia Archaeologica Hungarica 16a. (2004) 215. 212 Leonid R. Kyzlasou: Drevnechakasskaja kul'tura caatas VI-IX w.; Kul'tura drevnich ujgur (VIII-IX w). In: Stepi Evrazii i. m. 46-54. _ 213 Ялndo T.AiMn ' Tomnflfo?ógí c.7.f>lrácAk a ITÄrÄo-TicTo-A/farng 1гп?.рп аг avar lrnr »nôcrvriilr folól^vrccíc i x ü1uu uiwvccdl" oíjuivlidv/i\ u i1u1 uű a loíiu iuui uű iku^uli ии с» т и1 хш1 шноиаш 1 ul\> ben. Doktori (PhD) disszertáció tézisei. Budapest 2005. 10-13.
