Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 317 letek Etelköz területén láttak volna napvilágot, akkor azokat könnyű lehet ősmagyar eredetűnek feltételezni, ugyanígy akkor is, ha azok megnyugtató módon csakis a 9. és biztosan nem a 10. századra volnának keltezhetők. Nem ez viszont a helyzet: 10. századiak és semmiképpen sem ősmagyarnak tartható környezetben kerültek elő.19 7 (E tárgyak ottani előfordulását a Kárpát-medencei magyarságnak Kelet-Európába irányuló export-tevékenysége eredményének feltételezni csak naivitás volna. Hozzá kell még ehhez tennünk, hogy az etelközi magyarnak történt meghatározásuk19 8 egyedül a Kárpát-medencei honfoglaló magyar leletanyaggal való hasonlóságukra alapult.) A „visszafelé nyomozás" alkalmatlanságára háromnegyed évszázada mutattak rá először. Fettich Nándor 1933-ban írta le, hogy „az ősmagyarságot archaeológiai alapon sokkal korábbi időben, mint a IX. sz. közepe előtti évtizedek, a többi néptől elkülöníteni nem lehet. Külön magyar népről archaeológiai alapon ezidőszerint csak a IX. sz. 30-40-es éveitől kezdve beszélhetünk."199 Zichy István néhány évvel később rámutatott, hogy a legjellegzetesebb honfoglalás kori tárgy, a tarsolylemez nem fordul elő a Kárpát-medencétől Keletre20 0 s noha éppenséggel azóta tudunk már ilyen leletekről Kelet-Európában, azok lelőhelye, kora és környezete egyik esetben sem támogatja az ősmagyarnak történő meghatározásukat. (E nézetekre a későbbi kutatás nem reagált.201 ) A régidőktől a honfoglalás felé tartó irányú kutatás módszertani bizonytalansága még egyértelműbb: ennél az eljárásnál ugyanis eleve ethnikai jelentéssel kell megtölteni régészeti jelenségeket, miközben arra a „tárgy/kultúra = ethnikum" koncepció esetleges elfogadásán kívül semmilyen más alapunk nincsen. Abban az esetben, ha valaki az ősmagyarok régészeti nyomát Kelet-Európa egyik politikai alakulatán belül keresné (Kazária), akkor azon belül a 9. század előtti évszázadokat vizsgálva azt csakis úgy tehetné, ha figyelmen kívül hagyná a vizsgált politikai alakulatnak konkrét időpontokban való konkrét kiterjedését és az ethnikailag heterogén voltát. Ez belátható időn belül egészen biztosan nem valósítható meg, hiszen a — Kelet-Európában különben történetileg és régészetileg egyaránt a legjobban ismert — Kazár kaganátus többi ethnikai komponensének régészeti azonosítására is még csak egy-két esetben született kísérlet (s azok igen vitathatóak). Korábbi viták és bizonytalanságok után az 1950-es években vezetett Volga-Don expedíciók során feltárt leletanyag volt az, ami egyáltalán lehetővé tette a szaltovo-majaki kultúra elkülönítését, majd a Kazáriához való kapcsolását, s ezek alapján készült el e kultúra monog-197 Csanád Bálint: Die Archäologie der Steppe. Wien-Köln-Graz 1989. 136-142.; f/ő: 9. századi magyarság i. m. 198 Fodor István-. Leletek Magna Hungáriától Etelközig. In: Honfoglalás és régészet i. m. 55-56; Bóna István: A magyarok és Európa a 9-10. században. (Histórai Könyvtár - Monográfiák) Bp. 2000. 97. 199 Fettich Nándor: A levediai magyarság a régészet megvilágításában. Századok 67. (1933) 255. 200 Zichy I.: Magyarság őstörténete i. m. 4. 201 Mesterházy Károly Zichy Istvántól és Fettich Nándortól függetlenül állapította meg, hogy „Régészetileg .. nem tudjuk a magyar törzsek szállásterületeit visszafelé követni." 1. Mesterházy Károly: Uráli népek, (rec.) Archaeologiai Értesítő 105. (1978) 136.
