Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 311 náci" bélyeget kapott Gustav Kossinna és a neomarxista Vere Gordon Childe a régészeti kultúra természetével kapcsolatban pontosan ugyanazt vallotta.171 Ez ugyanis akkoriban általános volt; bizonyos kora középkori fíbulatípusok elterjedésének térképrevitelével és annak ethnikai interpretálásával náluk évtizedekkel korábban s velük azonos módon és azonos célkitűzéssel járt el például Aleksandr A. Spicyn.172 Semmi meglepő sincs abban, hogy — természetesen Kossinna nevére való legcsekélyebb célzás nélkül — ugyanígy élt tovább a „régészeti kultúra = ethnikum" koncepció a sztálini korszakban is,17 3 egészen a Szovjetunió felbomlásáig; tanulságos azt látnunk, hogy az Aleksandr A. Spicyn által végzett munkát pontosan ugyanazon tárgytípus alapján 1986-ban megismételte Valentin V Sedov.17 4 Ezért (is) volt találó tehát Leo S. Klejn megfogalmazása, amikor a szovjet régészet említett szemléletét úgy foglalta össze, hogy azt egy a marxista evolucionizmustól a Kossinna-féle ethnizmusig vezető, nemzeti-hazafias felhanggal színezett fejlődés jellemezte.175 A modern kutatás ma már egybehangzóan tagadja a régészet kompetenciáját és általában: az anyagi kultúra releváns voltát az ethnikai kérdések vizsgálatában;17 6 Nyugat-Európában a régészet és ethnikum összekapcsolhatóságának utolsó komoly hirdetője Joachim Werner volt.177 Ezzel szemben Közép- és Kelet-Európában részben a marxizmus pánhistorizmusából17 8 fakadó, alapvetően azonban a részletes és megbízható írásos források hiányát pótolni szándékozó törekvés — valamint az arra irányuló, felfokozott társadalmi (politikai) igény — révén a régészet a 20. század közepétől kezdve a történetírás jogát szerezte meg magának, ami messzemenően a leletek ethnikai relevanciájának felfogására támaszkodik. El kell viszont ismerni, hogy a kutatás kezdeti korszakában, a 20. század első felében, a történeti és régészeti adatoknak ez a kombinálása még nem egyszerűen érthető, de hasznos is tudott lenni, hiszen szükség volt rá a nagy sírszámmal képviselt leletcsoportok (például a későavar emlékek) és a történelemben kiemelkedő szerepet játszott népek (például a hunok) alapvető besorolásához. Továbblépni vele azonban — módszertanilag kifogástalanul — már nem lehet, amint ezt a hun (kori, illetve típusú) leletanyag közelebbi 171 Shaun Hides: The genealogy of material culture and cultural identity. In: Cultural Identity i. m. 26., 41., 43. (1. sz. jegyz.). Childe-ról legutóbb magyarul: Raczky Pál: Utószó. In: Colin Renfrew: A civilizáció előtt. Bp. 2005. 287-294. 172 Aleksandr A. Spicyn: Rasselenie drevnerusskich piemen po archeologiceskim dannym. Zurnal' Ministerstvo Narodnogo Prosvescenija 8. (1899) 173 Tanulságos a párhuzamosság a hitleri és a sztálini régészet-felfogásban, 1.: Jacek Lech: Social Functions of Archaeology in the 20th Century. In: Whither Archaeology? Ed. Martin Kuna, Natalia Venclová. Praha 1995. 96. 174 Valentin V. Sedov: Die Ostslawen und die Kiewer Rus. In: Welt der Slawen. Hg. Joachim Herrmann. Berlin [Ost] 1986. 194. 175 Leo Klejn: Das Phänomen der sowjetischen Archäologie. Geschichte, Schulen, Protagonisten. Frankfurt am Main-Berlin-Bern-New York-Paris-Wien 1997. 302. 176 Teljes nemzetközi irodalmát és a nálunk teljesen ismeretlen, a kérdés kezelését alapvetően meghatározó eszmetörténeti előzményeit 1. S. Brather: Interpretationen i. m. Erről Magyarországon először: Róna-Tas A.: Nyelvrokonság i. m. 406-426. 177 Hubert Fehn Hans Zeiss, Joachim Werner und die archäologischen Forschungen zur Merowingerzeit. In: Eine hervorragend nationale Wissenschaft i. m. 359-363., 390-411. 178 L. Klejn: Phänomen i. m. 126.
