Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 299 forrás íróját jóval ritkábban vezették a muszlimokéhoz hasonló gyakorlatias szempontok — ennek folytán a följegyzéseik tudományos értéke változó —, de amikor mégis, abba is rendszeresen keveredtek toposzok. Közismert, de igen tanulságos példa erre a 6. század végén készült Maurikios-féle Stratégikon, melynek a türkökre (1) és avarokra (2) vonatkozó leírásai beépültek Bölcs Leó 904 után írt Taktika című művébe, ahol ott azok a honfoglaló magyarokra (3) lettek vonatkoztatva, úgyhogy e forrás három rétegének, az egyik vagy másik, vagy harmadik népre vonatkozó adatainak szétválasztása rendkívüli jártasságot igényel. A modern történettudomány körülbelül a 20. század utolsó negyede óta már nem tekinti magától értetődően és automatikusan ethnikai alapú szerveződéseknek a forrásokban említett különféle „népek"-et, „törzsek"-et és „törzsszövetségek"-et (vö. phyles, laos és ethnos, illetve tribus, populus és natio: Jelenések könyve 5,9,10.). (A birodalmak esete e tekintetben annyira evidens volt, hogy azokkal kapcsolatban nem is merült fel a gondolat, hogy ethnikailag homogénok lettek volna.) A kora középkori ethnogenezisek kutatásai között a gótoké a leginkább előrehaladott s a régészeti anyaguk is jól elkülönül Európa sok régiójában s ez általános érvényű tanulságokat is sugall. A gótokkal foglalkozó történészek néhány évtizede már nem veszik készpénznek az írásos forrásokban szereplő népneveket. Jordanes, Auxentius és Sevillai Izidor kétségkívül egyformán „gótokról" írt, éltek volt légyen azok a Visztula torkolatánál, a Fekete-tenger északi partvidékén, a Kárpát-medencében, Itáliában, vagy az ibériai félszigeten: a kutatók számára evidens, hogy a gót nép maga az összetételében nem lehetett — még csak megközelítőleg sem! — azonos a 4. században élt Ermanarich, az 5. század elején Alarich, vagy a 6. század elején uralkodó Nagy Theoderich alatt. Ugyanígy a rex Gothorum megnevezés10 4 — valamint a rex Francorum, a rex Langobardorum10 5 — sem annyira az ethnicitást, mint magát a királyi titulust tartotta fontosnak közölni.10 6 A specialisták szűk körén kívül nem ilyen nyilvánvaló viszont a gót (típusú) leletanyag általános megítélése, márpedig annak a népvándorlás során bekövetkezett változásai és a Visztula torkolatvidék, Dél-Oroszország, Kárpát-medence, Itália, Spanyolország és Észak-Afrika területén kialakult változatai el kellene, hogy gondolkodtassák az anyagi kultúra ethnospeciflkus jellegéről a kora középkorral foglalkozó régészeknek azon csoportjait is, melyek nem a gótokkal foglalkoznak. A nép és a népnév változásaival kapcsolatban azonban hivatkozhatunk a magyar ethnogenezis szempontjából jóval relevánsabb steppei népek köréből való példára is: a 483-ban a Balkánon fölbukkanó „bolgárok" a népnév azonossága mellett/ellenére is semmilyen tekintetben sem voltak azonosak az ugyanott 682-ben hont foglaló bolgárokkal! Mindezért tanulságos most ismét néhány 104 Barbara Sasse: Die Westgoten in Südfrankreich und Spanien. Zum Problem der archäologischen Identifikation einer wandernden „gens". Archäologische Informationen 20/1. (1997) 29^48. 105 Andrew Gillett: Was Ethnicity Politicized in the Earliest Medieval Kingdoms? In: On Barbarian Identitity i. m. 85., 89-90. 106 A kora középkori ethnogenetikai kutatások egyik kezdeményezője és vezéralakja Herwig Wolfram, összefoglaló munkáját 1. Herwig Wolfram: Geschichte der Goten von Anfängen bis zur Mitte des sechsten Jahrhunderts. Entwurf einer historischen Ethnographie. München 1979.
