Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt: Gratz Gusztáv és a "Népinémet Bajtársak" viszonya történetéhez. 1935-1936. évi dokumentumok Gratz irathagyatékából 161

GRATZ GUSZTÁV ÉS A „NÉPINÉMET BAJTÁRSAK" VISZONYA 173 A válság és a magyar nyilvánosság A magyar nyilvánosság a két csoport harcában a kevésbé patrióták harcát látta a nagyon patriótákkal. Az egyes személyiségek múltja és a csoportok által képviselt ideológiák határozták meg, hogy hol állnak az erősebben patrióták, és hol a kevésbé patrióták. A Gratz csoportnak kétségtelenül sokkal nagyobb hitele volt a magyar nyilvánosság szemében, mint a másik csoportnak, akiket a tulajdonképpeni pángermánok csoportjának tekintettek. A hatalmi viszonyokat ezzel többé-kevésbé fel is vázoltuk. A két csoport harca a nyilvánosság előtt zajlik. így annak mindig megvan a lehetősége, hogy az maga is állást foglaljon, vagy akár be is avatkozzon. Bármit tesz, vagy mond is Gratz, folyamatosan maga mögött tudja a magyar nyilvánosságot. A harc A Basch-Huss-csoport a német mozgalmon belül kiváltképp az UDV-ban akar érvényesülni. Egyidejűleg azonban hangsúlyosabb harcot kezdett a német népcsoport jogaiért is. Már ez komoly taktikai hibának tekinthető. Talán soha nem helyezett a kormány olyan nagy hangsúlyt arra, hogy külföldön jobb vélemény alakuljon ki a magyar kisebbségi politikáról, mint a legutóbbi időkben. Az új iskolarendelet bizonyítja ezt. A Basch-Huss-csoport ezzel a rendelettel is szembehelyezkedett, habár azt a Birodalomban kedvezően fogadták. Nem csoda, ha a kormány a csoport szemére hányja, hogy az külföldi kisebbségpolitikai hitelét rombolja. A Basch-Huss-csoport ellen tehát nemcsak azért harcolnak, mert patriotizmusból az rosszabb osztályzatot kapott, hanem azért is, mivel az diszkreditálja a magyar kisebbségpolitikát. Ha nem születik megegyezés a két csoport között, akkor a harc fokozódása elkerülhetetlen. A Basch-Huss-csoportnak, ha politikai csoportként fenntartja igényét a németség vezetésére, szükségképpen valahogy látható harcot kell vezetnie. Természetesen fennáll a hosszabb passzivitás elméleti lehetősége is. Ez azonban pszichológiai okokból nem történhet meg. Ez a csoport nem annyira erős és politikailag nem annyira jelentős, hogy ne kellene attól tartania, hogy egy hosszabb ideig tartó passzivitás hatására teljesen eltűnne. Hogy politikai jelentőségét valamelyest megőrizze, állandóan kényszerítve érzi magát valamilyen politikai akcióra. Az ügy természetéből fakadóan ezeknek az akcióknak többé-kevésbé a Gratz körüli csoport ellen kell irányulnia. Csak így nyernek az akciók politikai jelentőséget, ami tulajdonképpeni céljuk is. Ma még van lehetőség a megegyezésre. Gratz megegyezésre törekszik, s ennek meg akarja nyerni a kormánytényezőket is. Ha a következő közgyűlésig3 mégsem jön létre megegyezés, akkor az elkövetkezendő időben vége a megegyezési próbálkozásoknak. Akkor kezdődik csak a harc teljes vehemenciájával. Dr. Gratznak többször a szemére hányták, hogy nem egyenlő feltételekkel vívja a harcot, s hogy igénybe veszi a közvélemény és talán a kormány segítségét is. Ezzel szemben le kell szögezni, hogy a kormánytényezők csak azért tartózkodtak néhány akciótól, mert Gratz az ellen foglalt állást. Ameddig van remény a megegyezésre, sikerülhet még neki valamelyest visszatartani a kormányt a keményebb akcióktól. Ha egyszer vége a reménynek, ez