Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt: Gratz Gusztáv és a "Népinémet Bajtársak" viszonya történetéhez. 1935-1936. évi dokumentumok Gratz irathagyatékából 161

174 TILKOVSZKY LÓRÁNT aligha sikerül többé neki. A harc tehát erről az oldalról is ki fog éleződni. De még egy másik körülményt is figyelembe kell venni. Az ország közvéleménye egyre többet és többet fog megtudni a harcról, annál is inkább, mivel azt rész­ben a sajtóban vívják. Ez azok körében, akik a csoport híveként vidéken élnek, növekvő ellenségességet okoz. Mindig lesznek felelőtlen elemek mind a privát szférában, mind a hivatalok oldalán, akiket egyes akciókra rá lehet bírni. Eb­ben a csoportban egyre inkább kimondottan államellenességet fognak látni, és vele szemben úgy fogják érezni, hogy nem kell tekintettel lenniük rá. Hosszú távon elkerülhetetlen lesz a feszültség növekedése a magyar közvéleményben. Akkor napirenden lesznek az incidensek. Mindenesetre fennáll a lehetősége, hogy az össznémet nyilvánosság sajtó­ja útján fellép a szorongatott csoport érdekében. Hogy meddig mehet el, az első­sorban a német-magyar kapcsolatok állásától függ. Amíg a birodalmi kormány súlyt helyez Magyarország barátságára, addig a birodalmi sajtónak aligha enge­dik meg, hogy erősebben lépjen fel a Basch-Huss-csoport érdekében. A magyar kormány sem fogja biztosan elmulasztani, hogy utaljon arra, hogy e csoport agi­tációja az országban Birodalom-ellenes hangulatot vált ki, és megnehezíti a kormány németbarát kurzusának fenntartását. A magyar kormány biztosan utalni fog arra is, hogy a csoport magatartása nem nyújt megbízható képet a magyar kisebbségpolitikáról. A birodalmi sajtó hangsúlyos fellépése a csoport ér­dekében ezért már csak praktikus szempontból is indokolatlannak tűnik. Ezzel a megállapítással a magyar kormány még nagyobb hatást tud elérni, ha egyrészt végrehajtja az iskola-rendeletet, gondoskodik a tanító-utánpótlásról, valamint ha az UDV vezetőségének sikerül a német tömegekkel való bensőséges kapcsolatot megőriznie. Ami az első kéc pontot illeti, azokra határozottan megvan a szándék. Az utolsó pontról csak annyi mondható, hogy az egyáltalán nem tűnik valószí­nűtlennek, s még kevésbé lesz az, ha megnehezítik a Basch-Huss-csoport érint­kezését a néppel. Végezetül azt is figyelembe kell venni, hogy a később bemuta­tandó megegyezési javaslat visszautasítása is ez ellen a csoport ellen szólna. Mi következik ebből? Ha a Basch-Huss-csoport visszautasítja a megegye­zési javaslatot, és sor kerül a harcra, akkor azt csaknem teljesen magára tá­maszkodva kellene megvívnia. A hatalmi viszonyokban fennálló óriási különb­ség semmi kétséget nem hagy a harc kimenetele felől. Minél hevesebb lesz a harc, annál kisebb lesz a csoport. Az ugyanis kétségtelen, hogy egyre többen és többen fognak visszavonulni, sőt esetlegesen nyilvánosan elhatárolódni tőle. A csoport megmaradó része előbb vagy utóbb felmorzsolódik, és a német mozga­lomnak ezzel — legalábbis a Bleyer által örökül hagyott formájában — vége. Ma még nem lehet tudni, hogy Gratz ebben a harcban végig részt vesz-e? Mindazonáltal nem kizárt, hogy el fogja veszteni az idegeit, és visszalép. A Basch-Huss-csoport és más körök számára Gratz a magyarországi német érde­kek gyenge képviselője. Mindamellett elfogadják, hogy őszinte közvetítő. Gratz­ban megvan az akarat arra, és a szükséges tekintélye is megvan hozzá, hogy fel­lépjen a németség érdekeiért a kormányzati tényezőknél. Ki tudja ezt utána csi­nálni, ha már nem akar többé részt venni ebben? Hogy Gratz kivonulása után a Basch-Huss-csoportot nem bízzák meg az UDV és a németség vezetésével, bi­zonygatni sem kell. A kormánypolitika szempontjából az egyáltalán nem is lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom