Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt: Gratz Gusztáv és a "Népinémet Bajtársak" viszonya történetéhez. 1935-1936. évi dokumentumok Gratz irathagyatékából 161
174 TILKOVSZKY LÓRÁNT aligha sikerül többé neki. A harc tehát erről az oldalról is ki fog éleződni. De még egy másik körülményt is figyelembe kell venni. Az ország közvéleménye egyre többet és többet fog megtudni a harcról, annál is inkább, mivel azt részben a sajtóban vívják. Ez azok körében, akik a csoport híveként vidéken élnek, növekvő ellenségességet okoz. Mindig lesznek felelőtlen elemek mind a privát szférában, mind a hivatalok oldalán, akiket egyes akciókra rá lehet bírni. Ebben a csoportban egyre inkább kimondottan államellenességet fognak látni, és vele szemben úgy fogják érezni, hogy nem kell tekintettel lenniük rá. Hosszú távon elkerülhetetlen lesz a feszültség növekedése a magyar közvéleményben. Akkor napirenden lesznek az incidensek. Mindenesetre fennáll a lehetősége, hogy az össznémet nyilvánosság sajtója útján fellép a szorongatott csoport érdekében. Hogy meddig mehet el, az elsősorban a német-magyar kapcsolatok állásától függ. Amíg a birodalmi kormány súlyt helyez Magyarország barátságára, addig a birodalmi sajtónak aligha engedik meg, hogy erősebben lépjen fel a Basch-Huss-csoport érdekében. A magyar kormány sem fogja biztosan elmulasztani, hogy utaljon arra, hogy e csoport agitációja az országban Birodalom-ellenes hangulatot vált ki, és megnehezíti a kormány németbarát kurzusának fenntartását. A magyar kormány biztosan utalni fog arra is, hogy a csoport magatartása nem nyújt megbízható képet a magyar kisebbségpolitikáról. A birodalmi sajtó hangsúlyos fellépése a csoport érdekében ezért már csak praktikus szempontból is indokolatlannak tűnik. Ezzel a megállapítással a magyar kormány még nagyobb hatást tud elérni, ha egyrészt végrehajtja az iskola-rendeletet, gondoskodik a tanító-utánpótlásról, valamint ha az UDV vezetőségének sikerül a német tömegekkel való bensőséges kapcsolatot megőriznie. Ami az első kéc pontot illeti, azokra határozottan megvan a szándék. Az utolsó pontról csak annyi mondható, hogy az egyáltalán nem tűnik valószínűtlennek, s még kevésbé lesz az, ha megnehezítik a Basch-Huss-csoport érintkezését a néppel. Végezetül azt is figyelembe kell venni, hogy a később bemutatandó megegyezési javaslat visszautasítása is ez ellen a csoport ellen szólna. Mi következik ebből? Ha a Basch-Huss-csoport visszautasítja a megegyezési javaslatot, és sor kerül a harcra, akkor azt csaknem teljesen magára támaszkodva kellene megvívnia. A hatalmi viszonyokban fennálló óriási különbség semmi kétséget nem hagy a harc kimenetele felől. Minél hevesebb lesz a harc, annál kisebb lesz a csoport. Az ugyanis kétségtelen, hogy egyre többen és többen fognak visszavonulni, sőt esetlegesen nyilvánosan elhatárolódni tőle. A csoport megmaradó része előbb vagy utóbb felmorzsolódik, és a német mozgalomnak ezzel — legalábbis a Bleyer által örökül hagyott formájában — vége. Ma még nem lehet tudni, hogy Gratz ebben a harcban végig részt vesz-e? Mindazonáltal nem kizárt, hogy el fogja veszteni az idegeit, és visszalép. A Basch-Huss-csoport és más körök számára Gratz a magyarországi német érdekek gyenge képviselője. Mindamellett elfogadják, hogy őszinte közvetítő. Gratzban megvan az akarat arra, és a szükséges tekintélye is megvan hozzá, hogy fellépjen a németség érdekeiért a kormányzati tényezőknél. Ki tudja ezt utána csinálni, ha már nem akar többé részt venni ebben? Hogy Gratz kivonulása után a Basch-Huss-csoportot nem bízzák meg az UDV és a németség vezetésével, bizonygatni sem kell. A kormánypolitika szempontjából az egyáltalán nem is lesz
