Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt: Gratz Gusztáv és a "Népinémet Bajtársak" viszonya történetéhez. 1935-1936. évi dokumentumok Gratz irathagyatékából 161
170 TILKOVSZKY LÓRÁNT dékú kompromisszum-keresés őszinteségét illeti, kétségeket támasztanak benne azok a szokásos „hazafiatlansági rágalmak", amelyekkel a népinémet irányzatot a másik oldalról minduntalan illetik. Felrója, hogy maga Gratz is, aki március 28-i levelében megegyezési tárgyalásokra szólította őt, nem átallott alig néhány nappal később a Pesti Napló április 4-i számában olyan sajtótámadást intézni ellene, amely „bizonyos formában hazaárulás szememre vetését tartalmazza". Hussnak a Pesti Naplóban közzétett reagálása Gratz április 21-i levele szerint messzemenően durva hangnemet használt vele szemben. Huss április 25-i válaszlevele azt hangsúlyozta, hogy a vitát ezúttal sem ő kezdeményezte, hanem Gratz provokálta ki. S ha már hazafiságról van szó, emlékeztet arra, hogy ő elsőként vállalt önkéntes frontszolgálatot a világháborúban, „amit Te - írta Gratznak - szemlátomást nem veszel tekintetbe illendőképpen". Gratznak el kellene ismernie, hogy a népinémet irányzat hazafias, és tudomásul kellene vennie, hogy annak népközösségi szemlélete „ma már koráramlat, és egyre inkább a népek világos meggyőződésévé lesz". Majd hozzáteszi: "A jövő mindenesetre engem fog igazolni: ezt merem állítani!" Erre következett Gratz itt közölt, hiányos keltezésű — „1936. április" — levele. 4. Török Árpád A magyarországi németség helyzetéhez című memoranduma {1936. június 9У A vezetés kérdése Ma minden politikailag képzett ember számára világos, hogy a vezetés kérdésében folytatott politikai harcnak döntő jelentősége van. Jó vezetés rossz katonákkal el tud érni valamit, amíg egy rossz vezetés halálba küldi a legjobb katonákat. Mármost azt is tudja mindenki, aki ismeri a helyzetet, hogy Bleyer halála óta a magyarországi németségnek nincs vezetője. Ezt még csak nem is kell bizonygatni. Ez olyan tény, melynek a vizsgálat kiindulópontját, s természetesen az egyes politikai lépések legfontosabb meghatározó tényezőjét kell képeznie. Aki politikai terveket kovácsol, vagy politikai akciókba kezd anélkül, hogy ennek a ténynek állandóan tudatában lenne, azt kudarc fenyegeti: sőt az azt is veszélybe sodorja, ami ma még rendelkezésünkre áll. Nincs vezetőnk. De azt is mondhatjuk: nincs olyan népünk, amely a német mozgalom célkitűzéseit legbelsőbb, soha el nem apadó igénnyel követeli, mely a jelenlegi helyzetet elviselhetetlennek érzi, s ezért amíg ez az állapot fennáll, mindig az elégedetlenség, a nyugtalanság tényezője lesz. Más szóval: a magyarországi németség völkisch dinamikája még túlságosan csekély ahhoz, hogy magától megoldhatná azt a problémát, amit mi ma német kérdésnek nevezünk. Jakob Bleyer nagy történelmi jelentősége éppen abban áll, hogy ezt a szendergő népet felébresztette. De ez a nép annyira még nem ébredt fel, hogy vezetés nélkül, önszántából a Jakob Bleyer által kijelölt utat követhetné. Mi következik ebből? Azokkal a saját erőkkel kell gazdálkodni, melyek ma vezetésként rendelkezésre állnak. Nem szabad olyan akciókba kezdeni, melyek a saját megsemmisülés veszélyével fenyegetnek. Mert ha felőröljük azt, ami ma vezetésként rendelkezésre áll, akkor azzal megsemmisítjük Jakob Bleyer történelmi művét, mert a nép mai állapotában aligha tud kiállítani egy új vezetőséget. Akkor a németség vezetése olyan kezekbe kerül, melyeknek semmilyen benső kapcsolata nincs vele, melyek legfeljebb egy felsőbb akarat engedelmes szervei lesznek. Vitathatatlan: a német mozgalom törekvései, ha többé-kevésbé kulturális természetűek is, mindig politikai területre fognak terelődni. Egyrészt azért,
