Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt: Gratz Gusztáv és a "Népinémet Bajtársak" viszonya történetéhez. 1935-1936. évi dokumentumok Gratz irathagyatékából 161
GRATZ GUSZTÁV ÉS A „NÉPINÉMET BAJTÁRSAK" VISZONYA 167 véve mégis Berlinből irányítják.4 A szóban forgó társadalmi szervezetek nemcsak Magyarországon, de az összes közép-európai országokban igyekeznek arra, hogy rendelkezzenek egy tőlük függő és nekik engedelmes csoporttal, amelynek fő feladata az egész illető országra kiterjedő hálózatot létesíteni különböző vidékeken elhelyezett és német politikai ágensek szerepét betöltő bizalmi emberekből. Ami ebben az irányban Magyarországon folyik, hasonló módon folyik Romániában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában és Lengyelországban is. Ami Magyarországot illeti, kétségtelennek látszik, hogy az egész „volksdeutsch" mozgalom itt azonnal összeomlanék, mihelyt a mozgalom vezetőinek nem bocsátanának Németországból rendelkezésére eléggé jelentős, mindenesetre néhány százezer pengőre rúgó állandó összegeket. A mozgalom vezetői kizárólag ezekből a német pénzekből élnek. Mihelyt a német pénzforrások bedugulnak, mindnyájan kénytelenek volnának más kereseti forrás után nézni és beszüntetni azt az agitációt, amelyet ma folytatnak. Németországban nem fognak lemondani arról az álláspontról, hogy a németeknekjogukban áll a külföldön élő németséget a maga kulturális törekvéseinek előmozdításában támogatni. A német társadalom, amely igen jelentékeny pénzösszegeket bocsát a külföldi német szervezetek rendelkezésére, egyenesen elvárja, hogy a szervezetek ezt a pénzt fel is használják. Ha a németeknek valóban csak kulturális célok támogatása volna az igyekvésük, nem lehetne akadálya annak, hogy a szóban forgó pénzösszegek oly módon kerüljenek rendeltetési helyükre, amely a magyar kormány által is ellenőrizhető. Ez például úgy történhetnék, hogy német részről a szóban forgó pénzösszegeket a Magyarországi Német Népmüvelődési Egyesületnek folyósítanák, amely azokat valóban kulturális célokra használná fel, olyan módozatok szerint, amelyek erre nézve Budapest és Berlin között megállapíttatnának. Ebben az esetben az összegek hovafordítása magyar részről állandó kontroll alatt állna. A német kormány abban az esetben, ha azt ilyen megoldásra rá lehetne venni, — aminek kétséges voltát elismerem, — bizonyos kívánságokkal fog előállni ez idő szerinti bizalmi emberei érdekében és kétségtelenül kívánni fogja ezeknek a magyarországi német kisebbség ügyeivel foglalkozó Magyarországi Német Népművelődési Egyesületbe való bevonását. Ezzel a követeléssel, ami érthető, mert senki sem áldozhatja fel máról holnapra eddigi munkatársait, meg lehetne alkudni, tekintetbe kell azonban venni azt a körülményt is, hogy a csoport tagjainak az Egyesületbe való tömeges bekapcsolódása fokozhatná azt a bizalmatlanságot, amely a magyar közvéleményben és a magyar hatóságoknál a német kisebbséggel szemben ma is sokfelé fennáll, és amely az iskolakérdés megoldását is annyira hátráltatná. Vannak ugyan a „volksdeutsch" csoportban olyanok is, akiknek neve Magyarországon szélesebb körökben alig ismeretes, úgyhogy az egyesületbe való bevonásukat kívülálló körök valószínűleg észre sem vennék, de vannak emberek, akiket, ha lehet, jobb volna még távol tartani az egyesülettől. Azoknak, akik az egyesületbe bevonatnának, egy időre meg kellene elégedniök azzal, hogy az egyesületen belül egy kisebbség szerepét játsszák, azaz nem tölthetnének ott be olyan funkciókat, amelyek az egyesület irányítása szempontjából fontosak, és nem volnának egyelőre vidéki agitációs utakra sem felhasználhatók, hacsak nem megbízható egyének szigorú kontrollja alatt. Idő-