Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - F. Molnár Mónika: Tárgyalási technikák és hatalmi játszmák. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti határ meghúzása a karlócai békét követően 1475
A HABSBURG ÉS AZ OSZMÁN BIRODALOM A KARLÓCAI BÉKE UTÁN 1489 nem lehet azokat a továbbiakban újjáépíteni, a mondott temesvári tartományt teljesen kiürítve hagyják vissza; a jövőre nézve ezekben az előbb említett helységekben a Maros és a Tisza folyó partja mellett ne építsenek ki semmi más egyéb, akár nagyobb, akár kisebb helyet, amelyet erődítményül is fel lehetne használni.'"7 4 A fent említett aga, aki ezt az első levelet hozta, további információkkal látta el a grófot. Tudatta vele, hogy amikor Ibrahim pasa megérkezett Belgrádba, a Portáról kiküldtek elé egy kapudzsi basit, aki a császártól a szultánnak küldött levelet kérte tőle. A pasa zavarba jött, és azt válaszolta, hogy a szerencsétlenségét a török megbízott, Ibrahim efendi rosszindulata vagy tapasztalatlansága okozta, akit különféle gyalázkodásokkal illetett „nem muzulmán az, hanem egy kutya [...]", és azt állította róla, hogy úgy akarja saját nevét öregbíteni, hogy közben kiforgatja a szultánt a javaiból.7 5 Az aga elmondta továbbá, hogy a pasa mindezeket a rágalmakat a belgrádi szeraszker jelenlétében mondta, aki mindezt megerősítette, mondván, hogy Ibrahim efendi elküldte a Portára az Erdély és a temesvári bánság végleges határát tartalmazó iratot, anélkül, hogy neki megmutatta volna; pedig „ősz szakállára és magas tisztségére nézve" ez hatalmas sértés. Ezután több török szemtanúval megerősíttették, hogy Ibrahim efendi Temesváron élvezi a kényelmes életet, ahelyett, hogy részt venne a lerombolások felügyeletében. Megkérdezték a belgrádi főmufti véleményét is, aki írásos válaszában halálbüntetéssel sújtotta az efendit. Ibrahim efendi, amint megtudta a rossz hírt, azonnal két futárt küldött a Portára, egyiket a nagyvezírnek címzett vaskos feljegyzéssel, másikat portai támogatóihoz. Az új temesvári pasa közben „elűzte" Ibrahim efendit Temesvárról, hogy menjen ki a lerombolásokhoz és szerezze meg Marsiglitől a terület átadására vonatkozó okmányokat.7 6 Ibrahim efendi ekkor néhány török főemberrel eljött Marsiglihez látogatóba, és ahogy a bolognai gróf fogalmazott „mármár nyakán érezte a kötelet, hiszen ellenségei az egész birodalomban elterjesztették róla, hogy semmi jót nem tett a határkijelölő munkák során, és emiatt ijedt volt, és teljesen össze volt zavarodva." A császári biztos megpróbálta megnyugtatni, és egy órás tárgyalás után — ordibálások, panaszok és fenyegetések közepette — az efendinek, aki tudta, hogy nincs igaza, sikerült meggyőznie török társait, hogy a császár nem egy fiúcskát nevezett ki erre a megbízatásra, akire csak úgy rá lehet ijeszteni. Végezetül az efendi kérésére Marsigli levelet íratott Ibrahim pasának,7 7 melyben részletesen leírta, hogy ő mit tett a békepontok és a császári parancs megvalósítása érdekében, minduntalan emlékeztetve a pasát bécsi szereplésére, és elég kioktató stílusban figyelmeztetve, hogy ne akarja megakasztani az eddig nyugodtan és mindenki megelégedésére zajló határkijelölést és lerombolásokat, valamint arra, hogy viseltessen vele és beosz-74 Szita L. - Seewann, G.: A karlócai béke i. m. 214-215. 75 Marsili, L. F.\ Relazioni i. m. 455. 76 Az 5. erdélyi jelentés F jelű melléklete: Marsili, L. F.\ Relazioni i. m. 455., valamint BUB Mss. Mars. 65/38. 77 A jelentés L melléklete: „Lettera del Commessario cesareo ad Ibrahim Pasciá, da Bistra, riunitosi col medesimo Effendi." Marsili, L.F.. Relazioni i. m. 461.
