Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - F. Molnár Mónika: Tárgyalási technikák és hatalmi játszmák. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti határ meghúzása a karlócai békét követően 1475
1490 F. MOLNÁR MONIKA tottaival szemben megfelelő módon, ahogyan azt ő is elvárja a kölcsönösség jegyében. Marsigli azért küldött a pasának ilyen kemény hangvételű levelet, mert félt, hogy az új kormányzó el akarja törölni az Ibrahim efendivel, Ahmed korábbi temesvári pasával és a temesvári közösséggel együtt elfogadott megállapodásokat. Az efendi ezután Marsigli táborában töltötte az éjszakát, mivel a pasa nem engedte be Temesvárra. Uralkodójának közben az olasz biztos így panaszkodott a törökökre: „Őfelsége el sem tudja képzelni, mennyire nehéz ezekkel a kegyetlen népekkel tárgyalni, és ha a békeszerződés szövegében nem lenne benne az a körültekintő cikkely, miszerint az amore pacis jogcímen a törököknek átadott területek addig a császár birtokában maradhatnak, ameddig valóban befejeződnek a határmeghúzások, ezek még el se kezdték volna a munkálatokat."7 8 A következő levélváltás alkalmával Ibrahim pasa rövid üdvözlés után tudatja,7 9 hogy megkapta a Marsigli által küldött levelet és a mellékelt jogi okmány másolatát, amely a tizedek maradék részére vonatkozik, amelynek behajtására Marsigli ki akar küldeni egy embert. Ezen a tényen a pasa nagyon felháborodott, mondván „ha eddig Marsigli azt hangoztatta, hogy semmit sem szabad követelni a szegény alattvalóktól, akkor most mit jelentsenek ezek a követelések?" A tizeddel kapcsolatban még 1699 tavaszán, a tárgyalások kezdetén, a következő megállapodás született: „Mivel a határvonalak tagolása folytán, ahol a határ vonala és a határjelek is megosztották a különböző szántóföldeket, kerteket, gyümölcstermő helyeket, a jövedelemforrásokat megrövidítették, és azoknak a földeknek a birtokosai súlyos károsodást szenvedtek; annak a földtulajdonosnak a számára, akinek a területén az ő termése visszamaradt, csupán a dézsma megfizetése történjen, ők a termésüket takarítsák be és vigyék el."8 0 A tizeddel kapcsolatban a pasa azt javasolja, hogy ha valakinek követelése van, az forduljon egyenesen hozzájuk, majd ők igazságot tesznek. A pasa felszólításajogosnak tűnik, ha megnézzük az említett megállapodás IX. pontját, mely a következőket mondja ki: „ha netán a két birodalom alattvalói között ténylegesen jogos magánjogi igények, valamint vitás esetek merülnének fel, a határ menti császári parancsnokok és oszmán kormányzók utasítására a lehető legnagyobb igyekezettel rendezze el azokat az igazságszolgáltatás, és az ottani szokásjoggal ellentétben senkinek se ítéljenek meg semmit."8 1 Ezen felül Ibrahim pasa arra is ismételten felszólította a császári biztost, hogy hagyjon fel az Oszmán Birodalom határain belül a további parancsok osztogatásával, tisztelve ezzel a békét és a jószomszédi viszonyt. Itt is bizonyos értelemben igazat kell adnunk a pasának, hiszen a békeszöveg VI. cikkelye ezzel a problémával kapcsolatban kimondta, hogy „egyik szerződő félnek se lehessen a másik fél területére az egyszer megállapított határjelzéseken vagy határvona-78 Marsili, L. F.: Relazioni i. m. 456. 79 BUB Mss. Mars. 65/64. sz. török levél, amely 1701. január 5-én érkezett Marsiglihez, amelyet szintén Alvise Wolde fordított le neki olasz nyelvre. 80 A két határkijelölő biztos 1699. áprilisi megállapodásának XI. pontja. Szita L. - Seewann, G. : A karlócai béke i. m. 264-265. 81 Uo. 264.
