Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - F. Molnár Mónika: Tárgyalási technikák és hatalmi játszmák. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti határ meghúzása a karlócai békét követően 1475
1488 F. MOLNÁR MONIKA 1700. november 25-én érkezett Lúgosra,7 2 a szokásoknak megfelelően hosszú, udvarias bevezető után mindenekelőtt azt tudatta, hogy a szultán őt nevezte ki a temesvári vilájet kormányzójává, és ezzel együtt rá hárul a határok menti terület igazgatása és a rend fenntartása. Mivel a szultán szentesítette a béke szövegét, Ibrahim pasa örömét fejezte ki, hogy a jövőben senki sem bántalmazhatja a Porta „gyenge és szegény alattvalóit". Ez a fordulat már a békeszövegben is előfordult, és az alattvalók védelmének hangoztatása, mint elsődleges szempont később is mindig ad ürügyet és lehetőséget érdekeik érvényesítésére. Leszögezte továbbá, hogy nagyon jól tudja, hogyha a békepontokkal ellentétes jellegű történéseket hall, akkor azok a császári akarat ellenére történnek, tehát reméli, hogy az elkövetkezendőkben a császár alattvalói fel fognak hagyni helytelen cselekedeteikkel, vagyis nem fogják többé átlépni az Oszmán Birodalom határát és saját határaikon kívülre kiterjeszteni fennhatóságukat. Ezen felül arra kérte az olasz grófot, hogy értesítse a folyamatban levő ügyekről. Marsigli a császárnak írt jelentésében megemlíti, hogy Ibrahim pasa, a volt nagykövet, egy agával küldte el hozzá ezt a levelet, melyben a várlerombolásokra és a vidék zaklatásának megszűntetésére vonatkozó szokásos sürgetés olvasható. Marsigli Lúgoson december 26-án írott, latin nyelvű válaszában7 3 — melyet igyekezett a tőle elvárható legcivilizáltabb és udvariasabb módon megírni — biztosította a pasát, hogy ha megnevezi azokat, akik az ő parancsa ellenére cselekedtek, keményen megbünteti őket, de ha csak így általánosságban ír, akkor nem tud mit tenni az ügyben. Leszögezte továbbá, hogy addig semmiképpen sem hajlandó kivonulni a császári katonasággal, amíg teljesen be nem fejezik a békeszerződésben előírt rombolásokat, s mivel a Porta nem biztosított számára ehhez a munkához utászokat, így kénytelen volt Erdélyből odarendelni kétezer németet, akiket viszont el kell látnia kenyérrel, abrakkal és szénával, és fenntartásukat csak úgy tudja megoldani, ha a környékről szerzi be ezeket. Marsigli igaza teljes tudatában nem volt hajlandó elhagyni a töröknek ítélt területeket a kiürítések és a várrombolások befejezéséig, a békeszerződés 2. cikkelye ugyanis valóban kimondta, hogy „a Temesvár várnak alárendelt tartomány a maga összes kerületével és a rajta keresztülhaladó folyókkal együtt maradjon meg a magas Ottomán Birodalom birtokában és hatalmában;... azokat a helységeket pedig, amelyek a mellettük elhaladó határvonalakon belül fekszenek, mint Karánsebes, Lúgos, Lippa, Csanád, Kiskanizsa, Becse, Becskerek, és belül Erdélynek a jelen háború előtt érvényes régi határvonalán, s az előbbiekben kinyilatkoztatott állásfoglalás szerint a Maros és Tisza folyó partjain belül a temesvári körzetben található bármely más egyéb helységet is, azzal a feltétellel adják vissza a császári illetékesek, hogy az egyezmény joghatályánál fogva 72 A levél Alvise Wolde által készített olasz nyelvű fordítása a császárnak írt 5. erdélyi jelentés (1700. december 27.) D jelű mellékleteként szerepel („Traduzione délia lettera d'Ibrahim Pasciá, Segnata col numero 63 nel sudetto volume"), de a levél szövege a jelentéshez nincs csatolva, megtalálható: BUB Mss. Mars. 65/63. Az eredeti levélre kívül rávezették, hogy Ibrahim pasától, Temesvár új kormányzójától érkezett. 73 Az 5. erdélyi jelentés E jelű mellékleteként olvasható („Littera E ad quintam Relationem Transilvanicam. Copia Epistolae ad Ibrahim Temeswarii a me Comte Marsiglii"). Marsili, L. F.: Relazioni i. m. 458.
