Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Oross András: Végvárakból kaszárnyák. A Budai Kamarai Adminisztráció szerepe Magyarország új katonai berendezésében a 17-18. század fordulóján 1441
1468 OROSS ANDRÁS nak tüzérséggel megerősíteni. Bár az Udvari Kamara és a Haditanács többször is kifejezte igényét ennek érdekében, tény, hogy 1703 nyarán Anton von Ehrenberg még mindig Kanizsáról jelentette, hogy az elszállításra váró ágyúkkal együtt a két szabad századot is a Stájerországból beszerzett hajókon kellene Eszékre vinni.162 Mindezeken túl a kanizsai vár lerombolásának elhúzódásában az is közrejátszott, hogy az erődítések elbontására kirendelt hadmérnök — akit szintén Paul Wibmer harmincad-jövedelmeiből kellett volna fizetni — nem volt hajlandó a helyszínen megjelenni. Werner Arnold von Steinhausen napidíját 2 forintban állapították meg,153 de ő ezt rögtön kevesellte, nehezményezve, hogy elődje, Leandro Anguisola hadmérnök napi 6 forintot kapott egy-egy kiküldetés teljesítésekor.15 4 Steinhausen ellenállása miatt tehát viszonylag hamar, már 1702 áprilisában lekerült a napirendről az a lehetőség, hogy a kanizsai várrombolásnál egy közelben dolgozó hadmérnök működjön közre. A harmadik faktor a várrombolás elhúzódásában maga a város volt. A tanács által megfogalmazott levelek főleg a helyőrség elleni panaszokat taglalták, de felmerült a városon (ill. a váron) átívelő, a két városrészt összekötő híd megtartásának igénye is. Erről már Schenkendorff is kifejtette, hogy más helyen történő felépítése nagy költségeket emésztene fel. Elképzelése szerint a hidat legközelebb az ún. Oszmán-malomnál lehetett volna felépíteni, de ez viszonylag nagy távolságra volt a várostól. A város kérésének helyt adva, a kapcsolattartás céljából fenntartott hidat végül nem rombolták le.155 Mivel egy 12 évvel korábban újjátelepült várost ítéltek volna ezáltal teljes pusztulásra, a város közösségének szempontjából fontos épületek (templom, városháza) mellett az egyéni értékek is veszélybe kerültek vagy nagyrészt elvesztek volna. Ennek ellenére persze több család kertje és háza áldozata lett a munkálatoknak. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy mindez nem volt másként a végvárrendszer 16. századi kialakulásakor sem, csak a folyamat fordított irányban zajlott le. Akkor a várak területét kellett megnövelni jelentős építkezésekkel, most az erődítmények védműveinek és különféle részeinek eltüntetésével a közelben épült polgári és közösségi objektumok kerültek veszélybe.15 6 Paul Wibmer provizornak a kanizsai vár lerombolása kapcsán tanúsított magatartása olyan szempontból egyedi, hogy a korábban közötte és a mindenkori várkapitány között fennálló feszültség és nézeteltérés az 1702. évi munkákra is hatással volt. О az anyagi eszközök előteremtésében vonakodott, és csak az Udvari Kamara és a Budai Kamarai Adminisztráció kifejezett utasítá-152 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 418. 1703. Juli No. 443. fol. 611v. 163 ÖStA FHKA HKA HFU RN 420 1702. März fol. 771. 154 Uo. 1702. Apr. fol. 731-733. 155 hl TGy Biztonsági másolatok, B/66 873-875. 1702/1. A források a hidat „Communications Brückhen"-nek nevezik. 156 Győr esetében például, amely az első magyarországi erődváros volt, a polgárok a vár átépítésével párhuzamosan elveszítettek kőből épült templomokat és téglaházakat, hogy azok a bástyák alapjaiba történt beépítésükkel szolgálják a védelmet. De kertek és majorok is áldozatul estek a hatalmas védművek kiépítésének. Gecsényi Lajos: A 16-17. századi magyarországi városfejlődés kérdéséhez. (Az erődváros megjelenése). In: Unger Mátyás emlékkönyv. Szerk. E. Kovács Péter - Kalmár Jánös - V Molnár László. Bp. 1991. 145-158.
