Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Oross András: Végvárakból kaszárnyák. A Budai Kamarai Adminisztráció szerepe Magyarország új katonai berendezésében a 17-18. század fordulóján 1441
A BUDAI KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ A 17-18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 1455 hogy a modern várépítési elveknek megfelelő átépítésére alig volt lehetőség. A várnak nem voltak előművei, ami szintén rontotta védhetőségét. A jelentés írója szerint Szolnok sokkal jobb és stratégiailag előnyösebb helyen feküdt, így Eger helyett azt kellett volna inkább kiépíteni.6 5 A vár meglévő erődítményei sem voltak jó állapotban, hiszen Johann Buttler parancsnok 1700 júniusában arról tudósított, ha a várat sürgősen nem javítják ki, akkor hamarosan el fog pusztulni.66 A városban, közvetlenül a visszafoglalás után a kamara is megkezdte szervezetének kiépítését. 1688-tól működött itt provizor és harmincados Johann Leonhard Korner személyében, akit 1691. évi halála után az „experimenter Würtschaffter"-nek titulált Johann Christoph Pénz váltott. A jelentős bevételek 1695 után mintegy a felére csökkentek, mert az egri püspök visszavette a kamarától a várost, illetve az ezzel járó különböző földesúri jövedelmeket. A hivatal rendes kiadásait éves szinten egy 1701. évi összeírás példázza. Az ekkor már prefektus Pénz 400, az egri harmincados Hans Georg von Höfen 300, az egri sóhivatal vezetője Lorenz Schurg 200, Johann Buttler várkapitány 600, a várban szolgáló tüzérek 1472,67 a városi „physicus", Johann Jacob von Krautmanstheimb 467, a vámos Georg Pettkho 150, a sörfőzőmester 528, a vár építésze 40 forintot kapott.68 Ehhez természetesen egyéb, rendkívüli kiadások is járultak, mint 1702-ben a külső vár felrobbantásakor. A várrombolási rendelet külön megszabta, hogy Eger esetében „csak" a belső és külső várat kell lerombolni, a város erődítményeit (a palánkkal, tömésfallal körbekerített, helyenként kőtornyokkal rendelkező körfalat) megtartandónak ítélték, nevezetesen azért, hogy az itt elszállásolásra kerülő katonaságnak hosszabb-rövidebb időre lakhelyül szolgálhasson. A rombolás előkészületeinek megkezdéseként 1702. február 22-én Nicolas Dumont mérnök megtekintette a várat, majd elkészítette tervezetét a leromboláshoz szükséges mesterekről és szerszámokról. 40 kőművest, 6 ácsot, 6 aknászt, 12 kőtörőt, két kovácsot és egy bognárt igényelt a munkálatokhoz. Az ő számukra kifizetendő összeg 3087 forint volt, amibe azonban Dumont és Johann Ferdinand Freiherr von Pfeffershofen, budai parancsnok járandóságát még nem számolták bele. A mér-65 Prímási Levéltár, Esztergom; Acta Radicalia, Classis V No. 450. Hangsúlyozni kell, nem egyedülálló, hogy a vár visszafoglalása után egy évvel már lerombolását javasolták. Vö. a 8. lábjegyzetben idézett forrásokat. (Köszönöm Pálffy Gézának, hogy a forrásra felhívta figyelmemet.) 66 MOL E 281 1700. Juni. No. 68.; 1700 márciusában 600 forintot igényelt a vár javításra szoruló védműveihez. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 408. 1700. März No. 95. fol. 148v. Az 1688. május óta egri kapitányként tevékenykedő Johann Buttler 1701. februári halála (ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 411. 1701. März No. 14. fol. 173r.) után Eduard de Wilson lett az egri parancsnok és б is szorgalmazta a vár falainak, védműveinek mielőbbi kijavítását. MOL E 281 1701. Juli No. 25.; 1701-ben is tervezték javítani a két várrészt elválasztó, a forrásokban „Schloss Brückhen"-nek nevezett hidat, de az egri kamarai prefektus ismételt panaszaiból kiderül, hogy a vármegyék nem szállították le az ehhez szükséges faanyagot. MOL E 286 1701. Jan.-Apr. No. 202. 67 Az б nevüket egy másik forrásból ismerjük: A tüzérparancsnok és hadszertárnok Maximilian Ferdinand Gerlacher volt, a tüzérek pedig Carl Anton Pockh von Amholz, Johann Friedrich Netter, Thobias Stainhübel, Anton Knott, Johann Michael Zapff, Gallus Breuner, Martin Appel, Joseph Hobler, Hans Georg Pürner, Matthias Wimkhler, Caspar Pockh és Johann Enzinger. MOL E 286 1702. No. 384. 68 MOL E 286, 22. csomó, Vegyes számadások és nyugták, 1698.
