Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Oross András: Végvárakból kaszárnyák. A Budai Kamarai Adminisztráció szerepe Magyarország új katonai berendezésében a 17-18. század fordulóján 1441
A BUDAI KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ A 17-18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 1453 palota az 1702. évi várrombolási rendelet második, Kanizsa az ötödik, míg Kaposvár és Dombóvár a hatodik csoportba került.5 6 Altalános rendelkezésként a határozat értelmében a második csoport várainak lerombolását Johann Ferdinand Freiherr von Pfeffershofen, budai parancsnok felügyelte, Eduard de Wilson egri és Christian Andreas Jörger székesfehérvári kapitány segítségével. A várak műszaki felmérését, a rombolás kivitelezését Nicolas Dumont hadmérnöknek kellett elvégeznie. Kanizsa esetében a várrombolás katonai felügyeletét Wolfgang Christoph Freiherr von Schenkendorff várkapitány látta el, míg a kirendelt hadmérnök Werner Arnold von Steinhausen volt. Kaposvárhoz és Dombóvárhoz a szigetvári kapitányt, Johann Joseph de Huynt és a Szlavóniában működő Kaspar Dörck hadmérnököt rendelték ki. Általánosságban megállapítható, hogy a Budai Kamarai Adminisztráció felelt a különböző anyagi szükségletek (elsősorban a pénz) előteremtéséért. A környező vármegyéktől követelték meg — gratuitus labor keretében — a munkások kiállítását, a fuvarokhoz szükséges szekerek és állatok biztosítását, hiszen a várakból a tüzérséget és a különféle hadieszközöket Budára, az élelmet pedig az erősségek élelmiszerraktáraiból a legközelebbi raktárba kellett szállítani. Korábban is hangsúlyoztuk már, hogy amíg Dél-Magyarországon az oszmánokkal kötött béke és a temesvári pasa sürgetése miatt a várak lerombolását haladéktalanul meg kellett kezdeni, addig az ország középső területein katonai, pénzügyi és politikai, sőt magáncélok játszottak közre a rombolások elindításában vagy — miként látni fogjuk — elmaradásában. Simontornya Simontornyát 1686. szeptember 23-án foglalta el négynapi ostrom után Bádeni Lajos hadserege. A várban Győrből áthelyezett magyar huszárok teljesítettek szolgálatot Horváth Péter parancsnoksága alatt.5 7 A Budai Kamarai Adminisztráció alkalmazottai által készített összeírások alapvetően romosként mutatják be a várat.5 8 Hamarosan, több neoacquistica uradalomhoz hasonlóan egy, az uralkodó hadseregében szolgáló tábornok, Maximilian Wilhelm Styrm-Limburg kezébe került,59 aki miután a várat már 1699-ben a lebontandó erőssé-56 A várrombolási rendelet részletes ismertetését 1. Oross András: Rendeletek és intézkedés-tervezetek a magyarországi várak lerombolásáról (1699-1702). Forrásközlés. Fons 12. (2005) 257-294.; A várrombolási rendelet megvalósulására vö. Uő: Az 1702. évi magyarországi várrombolások (tervezet és valóság). Vázlatos áttekintés. Castrum. A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 1. (2005: 2. sz.) 89-100. 57 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 374. 1687. März No. 212. fol. 204r. és Uo. 1687. März No. 216. fol. 205r. 58 MOL Magyar Kamara Archívuma, E 156, Urbaria et Conscriptiones Fasc. 46. No. 66. és Fasc. 46. No. 67. Ebben az állapotában az összeírást készítő hivatalnok több, mint 2000 forintra becsülte a várkastély értékét. 59 Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből V Szerk. К Balog János. Szekszárd 1974. 18-19. A gróf ténylegesen nem fizetett a birtokokért, hanem több éves szolgálatainak kifizetetlen elmaradása fejében nyerte el Simontornya várát, városát és uradalmát. A bonyodalmakat az okozta, hogy a Neoacquistica Commissio a nádor, Esterházy Pál jogának ismerte el — több Tolna és Somogy megyei birtokkal együtt —
