Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377
AZ ALKUDOZÁS KÜZDŐTEREI 1397 összege a törvényjavaslatban nem került meghatározásra (láttuk, Csengery leginkább ezeket kifogásolta). Lónyay mindenekelőtt időt próbált nyerni azzal, hogy a kérdésről döntő képviselőházi ülés elhalasztását kérte Beckétől, aki ha ezt nem is ígérhette meg, de táviratában — némi haladékot adva — december 20-át jelölte meg egy Lónyayval folytatandó végső bécsi egyeztetés időpontjaként.6 4 E tárgyalásról közelebbi adatokkal nem rendelkezünk, de azon lényegében a már eddig ismertetett módozatok kölcsönös és kényszerű elfogadására kerülhetett sor. Hazatérése után Lónyay kész tények elé állította a képviselőházat. Azzal vágta át a gordiuszi csomót, hogy a két kormány által megkötött szerződés végső változatát — a parlamenti szokásoktól elérően — először a főrendekkel hagyatta jóvá, majd utolsó lépésként — a törvényjavaslat részletes vitájának lezárulta után! — sürgős tárgyalást kérve terjesztette a honatyák elé. A képviselőház egyik osztályában azonban még a sietség ellenére is egy módosító javaslat nyert többséget. A december 21-én este hét órakor megnyílt plenáris ülésen felolvasott indítvány szerint „nehogy ezen most előterjesztett egyezmény 5. pontjából új teher származzék az országra", az 5. paragrafusban kimondatni kívánta, hogy „az ily többlet maga idejébeni megállapításából következő minden terhek őfelsége többi országait fogják illetni." A bizalmatlanság szülte sokadik módosítási javaslatot a türelmét vesztett Lónyay nem támogatta (ez ugyanis ismét bécsi egyeztetést kívánt volna), ehelyett a kormány nevében ígéretet tett arra, hogy nem fognak szaporodni az ország által felvállalt terhek. Ezek után a képviselőház vonakodva ugyan, de megszavazta a törvényt: 150 igen szavazattal 98 ellenében; a jegyzőkönyv 150 képviselő távolmaradását rögzítette.6 5 A balközép párti Várady Gábor viszont arról tudósította megyéjét, hogy „a 150 állítólagosán távollevőből a tanácskozás alkalmával legalább 50 tag jelen volt, kiknek nagy része az osztályülésekben velünk szavazott ugyan, de miután nem tudták meggyőződésöket megtagadni, pártjok ellen szavazni pedig nem akartak, jobbnak látták a csatatért odahagyni."6 6 Lónyay elérte célját, de eljárása miatt a következő napokban az ellenzék és a kormánypárt soraiból egyaránt bírálatok érték. Az ellenzék részéről Jókai vádolta meg a képviselőház semmibe vételével.6 7 A Pesti Napló pedig miközben vezércikkben méltatta Lónyay erőfeszítéseit és az elért eredményt, szerkesztői közleményként a következő nyilatkozatot tette közzé: „nem tartóztathatjuk magunkat annak kijelentésétől, hogy azon körülmény, miszerint az 5. paragrafus utólagos módosításának szüksége meg nem előztetett, vagy hogy az mindjárt az összeg kitételének elhatározásakor kilátásba nem helyeztetett, helyeslé-64 Becke Lónyay Menyhérthez, 1867. dec. 19. MTA Kt. Ms 5304/107. 65 Lásd Lónyay módosító indítványát: Lónyay: Beszédek, i. m. 131-135. (1867. dec. 21.); valamint a IX. osztály javaslatát: Az 1865. dec. 10-dikére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója, i. m. 6. köt. 197. ülés, 263. A törvény végső szövege megtalálható: 1867: 15. tc. az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulékról. Magyar Törvénytár 1866-1868. évi törvénycikkek. Szerk. Márkus Dezső, Bp. 1896. 347-349. 66 Várady Gábor országgyűlési levelei. Kiadta Szilágyi István, Bp. 1871. (2. kiad.) 1. köt. 373. LXVI. Levél, 1867. dec. 26. 67 A Hon, 1867. dec. 22. 295. sz.
