Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377
1388 CIEGER ANDRÁS egész dualista átalakítás kulcskérdésének. A Lajtán túli küldöttség ezért már az érdemi munka kezdetén szorgalmazta az ügy megvitatását. Végül Lónyay és Andrássy kérésének engedve, hosszabb vita után a magyar bizottság szeptember 6-án úgy döntött, hogy belefog a kérdés véleményezésébe.3 7 Az eddig felsoroltak ellenére is egyértelműen megállapítható, hogy a fő problémát Lónyay számára a bizottsággal való kapcsolatában a vöslaui szerződés elfogadtatása jelentette. A szeptember 12-én megkötött megállapodás szinte megoldhatatlan dilemma elé állította. Tisztában volt vele, hogy a kormánya nevében tett súlyos ígéretek elengedhetetlenül fontos állomását képezik a gazdasági kiegyezéshez vezető alkufolyamatnak, ám azt is jól tudta, hogy a szerződés bizottsági, majd országgyűlési jóváhagyása aligha remélhető, ha csak nem adják hozzá hathatós támogatásukat a kormánypárt meghatározó alakjai. Ezért küldte meg a dokumentum egy példányát Deáknak és ezért nyújtotta át azt sietve egy négyszemközti beszélgetés során Csengerynek. Deák azonban kitérő választ adott, Csengery pedig egyenesen azt javasolta neki, hogy a bizottság elé csak az államadósságra vonatkozó pontokat terjessze be, elkerülve ezzel egyrészt azt, hogy nyilvánvalóvá váljon a küldöttség eddigi munkájának semmibe vétele, a testület megkerülése. Másrészt pedig azzal indokolta kérését, hogy az egyezség bizonyos részleteinek nyilvánosságra kerülése félremagyarázásokra és heves támadásokra adna alkalmat. Különösen a bankkérdésre vonatkozó szövegrészek közzétételével nem értett egyet. Nyílván tudta, hogy a nemzeti szuverenitás egy darabjáról (az önálló bankról) való egyértelmű és nyílt lemondás nagy felzúdulást váltana ki a hazai közvéleményben, amelynek egy jelentős része már magát a közjogi kiegyezést is egy ilyen lépésnek tartotta. „Nem helyeseltem különösen a hitelügyre vonatkozó pontok formulázását; nem a 10. pont szerkezetét, melyből az is következhetik, hogyha a nemzeti bankra nézve a két fél új törvényes határozatokat nem hoz, a bankmonopólium továbbra is fennmarad. Az utóbbira nézve azt felelte Lónyay, hogy igyekezni fog e pont határozott értelmét, nehogy ekképp félremagyaráztathassék, a miniszteri tanácsban pótjegyzőkönyvben felvilágosítani. Az a baj, — veté hozzá — hogy nem voltál itt e napokban, s minisztertársaimmal bármit hiába közlök, vagy nem értik, vagy úgy viselik magokat, mintha nem tartoznék reájok. Egyedül kell küzdenem s egyszerre annyi nagy kérdéssel foglalkoznom! Mennyi dolgot adnak az administratio napi ügyei mellett, csak a kölcsön, a vasúti szerződések, az indirekt adók fölötti egyezkedések, stb.! Ami a jelen egyezményt illeti — mondá végre —jól tudom, hogy nem a legjobb, de a terheket melyeket reá hárít, megbírja Magyarország, s a kifejlődésnek útját nem zárja el, sőt lehetővé teszi azt. Jobbat nem lehetett kivinni." -örökítette meg Csengery jegyzeteiben kettejük feszült beszélgetését.38 Az általa lejegyzett magyarázkodó szavak nagyban felülírják Lónyay naplójának korábban idézett elégedett mondatait. 37 Csengery Anteil jegyzetei, 1867. szept. 6. Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 138.; valamint: Lónyay-napló, 1867. szept. 6. MOL Filmtár 37154. Lásd még: Deák Ferenc beszédei, i. m. 5. köt. 244-245. 38 Csengeiy Antal jegyzetei, 1867. szept. 15. Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 149. Ismereteink szerint Lónyay azonban nem kezdeményezte a szöveg pontosítását.
