Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377
AZ ALKUDOZÁS KÜZDŐTEREI 1389 Csengery megdöbbenése érthető volt, hiszen a magyar kormány a háttérben olyan ügyben is (a kvótában) megállapodott az osztrák kormánnyal, amely a küldöttségek kizárólagos joga volt. Keserűségét így osztotta meg feleségével: „Eletemben alig voltam nehezebb helyzetben, mint jelenleg, midőn a fennforgó nagy pénzügyi kérdésben határoznom kell. Két nap óta tűnődöm anélkül, hogy mindeddig végleges megállapodásra jöttem volna. Annyi a megfontolandó minden oldalról, pénzügyi és politikai tekintetben. A minisztérium a mi alkudozásaink nyomása alatt hozott létre egyezményt az osztrákokkal (értem az osztrák minisztériumot) s mi most ez egyezmény nyomása alatt állunk. S a miniszterek utólag közlik a dolgokat és ha megmondom rá észrevételeimet, sajnálják, hogy előbb nem közölték."39 Lónyay megfogadva a tanácsot már csak kivonatos formában tárta a bizottság tagjai elé a dokumentumot.4 0 Andrássy azonban vagy mert nem tudott e taktikáról vagy mert siettetni akarta a tárgyalások menetét felfedte, hogy a kiegyezés sikere érdekében a kormány engedett a bizottság álláspontjából és a kvótát 30%-ban rögzítette. Ennek ellenére a parlamentáris formák betartása kedvéért Lónyay és Andrássy kérte a bizoilságot, hogy vitassa meg a pontokat, mert a testület hallgatása szintén ártana a kiegyezésnek.4 1 Mint azt Lónyay is sejthette, a bizottsági vita során a legtöbb gondot Csengery ellenállása okozta, aki elvi kifogásait hangoztatva (de nem kis sértődöttséggel) úgy nyilatkozott a bizottság tagjai előtt, hogy „nincs okunk sietni. Ily nagy dolog minden oldalról jól megfontolandó."4 2 Andrássy és Lónyay egyaránt tisztában voltak azzal, hogy ha politikustársukkal, aki Deák bizalmasának számított, nem jutnak dűlőre, akkor a kormány javaslata feltehetően nem kap majd többséget a párton belül.4 3 Csengery lényegében tartalmi, illetve formai okokból a benyújtott javaslat minden pontját kritikával illette. Indítványozta, hogy a Magyarországra az államadósságokból háruló terheket ne arányszámban, hanem egy konkrét és később sem változó összegben határozzák meg, mert ezáltal az államadósságok problémája végérvényesen kikerülhet azon ügyek közül, melyek a gazdasági kiegyezés tízévenkénti megújításakor újabb és újabb alkudozások tárgyát fogják képezni. E szempontnak az érvényre juttatását annyira lényegesnek tartotta, hogy hajlandó volt lemondani az államadósságok esetleges későbbi konverziójából származó pénzügyi előnyökről is.4 4 Továbbá kevesellte a praecipuum kialkudott nagyságát, valamint pontatlannak és jogilag is támadhatónak mondta a konverzióról szóló szakasz szövegezését. Mégis, a legnagyobb nehézséget Andrássy és Lónyay számára azzal teremtette, hogy megtámadta az államadósságok oszthatatlanságának elvét. 39 Csengery Antal feleségéhez, 1867. szept. 17. Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 153. 40 Kónyi is már csak ezeket a szövegrészeket közölte. Lásd: Deák Ferenc beszédei, i. m. 5. köt. 233-235. 41 Csengeiy Antal jegyzetei, 1867. szept. 19. Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 154. 42 Csengery Antal jegyzetei, 1867. szept. 19. Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 153. 43 Saját informális hatalmával Csengery is tisztában volt. Lásd: Csengery Antal jegyzetei, 1867. szept. 19. Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 169. 44 Az osztrák kormány 1868 júniusában végrehajtotta az államadósságok unifikációját és konverzióját. Lásd: Kövér: A londoni tőzsde, i. m. 22-24.
