Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377
AZ ALKUDOZÁS KÜZDŐTEREI 1387 után a képviselőház úgy döntött, hogy a bizottság az államadósságok kérdéséről is folytasson „előleges értekezést" a másik birodalomfél küldöttségével, majd véleményét — a konkrét módozatok kidolgozása, szemben a kvótaüggyel, nem volt feladata — a kormányjavaslatával együtt nyújtsa be az országgyűlésnek.33 A nyilvánosság kizárása mellett működő testületben képviseltette magát az ellenzék is (a Balközépből Ghyczy Kálmán és Podmaniczky Frigyes). Mint arról már a korábbiakban szóltunk, a magyar kormány részéről Lónyayra hárult az a terhes kötelesség, hogy a döntően Vöslauban folyó kormányközi tárgyalásokkal párhuzamosan, folyamatosan egyeztessen a magyar küldöttséggel is. Láthattuk, a legnagyobb nehézséget számára e két tárgyalási fórum 'szinkronitásának' a megteremtése okozta. Amíg a Beckével folytatott alkudozása során - „pro foro interno"3 4 - már július végén megállapodott a 28%-os arányban, addig ezt a bizottsággal csak szeptember elején sikerült elfogadtatnia. Lónyay egyre nagyobb időzavarba került. Egyrészt amire áttért a bizottság az új alapra, addigra ő már lényegében kénytelen volt azt is feladni; az uralkodó pedig egyre inkább a végső megállapodást sürgette. Másrészt több hónapos bécsi tárgyalássorozat után a hazai pénzügyek irányítójaként az ország működtetésével is törődnie kellett. „Feladatunk most úgy vinni a tárgyalásokat, hogy legalább a quota kérdésében egyezés jöhessen létre. E végett időnyerés szempontjából is szükséges, hogy kimondjuk e tárgyban az utolsó szót. Az országgyűlés egybehívása szeptember közepére szükséges, miután a pénzügyminisztérium Magyarország részére, vasutakra jó feltételek alatt 40 milliónyi kölcsönt kötött Franciaországban." - magyarázta a bizottság előtt.35 Ugyancsak időveszteség támadt abból, hogy az osztrák és a magyar küldöttség eltérő módon értelmezte feladatát. A magyar bizottság az országgyűlés határozatára hivatkozva először a kvótaügy megoldását tűzte ki célul, ezért Csengery, a küldöttség egyik vezéregyénisége több ízben is az államadóssági kérdések megtárgyalásának az elhalasztása mellett nyilatkozott: „ha sikerül előbb a quotára nézve megegyeznünk, az indirekt adókra, pénzrendszerre nézve szerződnünk, s a vám és kereskedelmi szerződést megkötnünk: egész figyelmünket, törekvésünket egyedül az államadósságok kérdése megoldására fordíthatjuk, s az eredményt inkább biztosíthatjuk."36 Csengerynek is érzékelnie kellett azonban, hogy az osztrák fél az államadóssági probléma rendezését tekinti a gazdasági kiegyezés, sőt az 33 A kvótabizottság feladatköréről kibontakozó vitáról lásd: Deák Ferenc beszédei, i. m. 5. köt. 119-126. 34 Lónyay használta ezt a kifejezést a minisztertanács ülésén. Lásd: MR. 30. Aug. 1867 Die Protokolle, i. m. 418. 35 Csengery Antal jegyzetei, 1867. aug. 27. Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 131. Lónyay az e napon folytatott tárgyalásokról nem készített jegyzeteket. Lónyay a vasúti beruházások fedezésére a tekintélyes Rothschild-csoport megkerülésesével, amely a monarchia kedvezőtlen tőzsdei megítélése miatt csak magas kamat ellenében volt hajlandó kölcsönt nyújtani, egy párizsi székhelyű bankhoz fordult hitelért. Később azonban Lónyay is kénytelen volt elismerni, hogy A Société Générale-lal végül 1868 elején aláírt kölcsönügylet különböző okok miatt sikertelennek bizonyult, a részvényeknek csupán egyharmada kelt el a pénzpiacon. Erről lásd: Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakából. Bp. 1911. 402—404. 36 Csengery Antal jegyzetei, 1867. aug. 23. Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 120.
