Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377
1386 CIEGER ANDRÁS Másodszor a vöslaui szerződés megkötésének másnapján fordult Deákhoz tanácsért és támogatásért. Ezúttal nem hagyhatta ott a tárgyalások színhelyét, ezért Halász Imre pénzügyminiszteri fogalmazót bízta meg azzal, hogy levelét és a megállapodás másolatát vigye el Pusztaszentlászlóra. Halász benyomásai a Deákot körülvevő falusi környezetről miniszteréhez igen hasonlóak voltak. A kedélyes adomázásában megzavart „öreg úr" az iratok áttanulmányozása után egy rövid válaszlevelet fogalmazott. „Tudom, hogy a kiegyenlítés áldozatokat vesz igénybe, mik talán fölötte terhesek is lesznek. Meddig lehet e részben menni, azt Te barátom, mint kiválólag szakértő, ki az adatokat bírod és az országot ismered, a legbiztosabban megítélheted. Én nem vagyok szakember, s ítéletet sok megfontolás után tudnék talán mondani; most rögtön csak általános kifejezésben szólhatok, hogy a méltányosság tekintetén felül az is figyelembe veendő, hogy mit bírunk el." - írta Deák. Maga is elismerte, hogy Lónyay várakozásának nem tud megfelelni, mert szakmai választ nem adhat. Az engedmények mértékét neki, a „szakembernek" kell meghatároznia. Csakhogy Lónyay valójában nem Deák szakmai válaszára volt kíváncsi. Nem hisszük, hogy reálisan abban reménykedett volna, hogy Deák egy csapásra megoldja a több hónapja vitatott kérdéseket. Sokkal inkább politikai felhatalmazást, támogatást várt tőle, amellyel megerősíthette tárgyalási pozícióit, mielőtt a megállapodás a magyar küldöttség asztalára kerül. Másrészt feloldozást remélt azon döntései nyomasztó súlya alól, melyekkel a vártnál nagyobb engedményeket tett a magyar kormány nevében osztrák kollégájának. A látszat ellenére Lónyay levele nem volt teljesen hiábavaló. A kvóta 30%-ra való emelésére áldását adta Deák, mondván ez az áldozat még megadható a kiegyezés sikere érdekében. A többi súlyos kérdésben azonban nem foglalt határozottan állást, ehelyett Csengery Antalhoz és a kvótabizottság más szakértő tagjához utasította őt tanácsért.3 1 Bécs - Bankgasse „A Bank utca arisztokratikus csendjét minduntalan a palota elé érkező vagy innét induló fogatok robogása verte föl; a kapus csengettyűje régóta nem jelzett annyi 'excellentiás' látogatót, mint ez időben. [...] A magyar kormánypalota az osztrák fővárosban úgy tűnt föl, mint egy sziget a német tenger közepében, s a benne nyüzsgő, akkor még túlnyomólag magyarnadrágos, vagy legalább attilás kis magyar colonia festői képet nyújtott a cylinderes és frakkos világ közepette." - így jellemezte Halász Imre a magyar kvótabizottság üléseinek helyszínét és az ott uralkodott hangulatot.32 A magyar országgyűlés 1867. június 28-án elfogadott határozata értelmében a 15 fős bizottság elsődleges feladata az volt, hogy részletesen kidolgozott megállapodásra jusson az osztrák küldöttséggel a közös ügyek terheiből való magyar és osztrák áldozatvállalás mértékét illetően. Másrészt hosszabb vita 31 Deák Ferenc Lónyay Menyhérthez, 1867. szept. 13. Közli: Deák Ferenc beszédei, i. m. 5. köt. 229. 32 Halász Imre visszaemlékezését idézi: Deák Ferenc beszédei, i. m. 5. köt. 224.