Századok – 2006
TÖRTÉNETI IRODALOM - Snagovi foglyok (Ism.: Sipos Péter) 1332
1332 TÖRTÉNETI IRODALOM netán kihagyták volna, kéri a felvételét a Marx Károly Közgazdasági Egyetem alapszervezetébe, amelyhez korábban egyetemi tanárként tartozott. A kérelem egyáltalán nem azt jelenti, hogy Nagy Imre osztotta volna az MSZMP szellemiségét és helyeselte volna Kádár János tevékenységét. Az egész munkának a Rákosi-Gerő vezetés bírálata mellett a másik nagy vonulata a Kádár-kritika. Az MDP működését elemezve azt boncolgatja, hogyan és miért jutott el az 1956-ban bekövetkezett teljes kudarcig és széthullásig. Kádár Jánosról szólva pedig különösen az 1956-os események „ellenforradalomként" való értékelését és önmaga, valamint csoportja „árulását" hangoztató állításokat cáfolja. Nagy Imre véleményünk szerint azért kívánt volna a párt tagja lenni, hogy a kádári politikát ne kívülállóként bírálja, mert mi sem állott távolabb tőle mint a „kibic" szerepe. О olyan kommunista mozgalmat képzelt el, amelyben a hozzá hasonló gondolkodó fők és kritikus elmék együttesen alakítják ki a párt arculatát és politikáját. Egy ilyen párthoz oda akart tartozni, mert erre tette fel az életét. Viszont csakis egy olyan kommunista mozgalom résztvevőjeként akart élni és dolgozni, amely nem a sztálini kalandorságra, hanem a lenini reálpolitikára épül. A sztálinizmus bírálatát Nagy Imre indokoltan kötötte össze a Szovjetunió Kommunista Pártja Elnöksége azon tételének elvetésével, amely szerint az SZKP politikája a sztálinizmus időszakában is helyesnek bizonyult. „Nyilvánvaló, hogy a sztálini ideológiai, politikai monopólium révén, amely az SZKP-nak a testvérpártokhoz való viszonyát jellemezte, ezeknek a pártoknak a vezetése, amely szolgai módon másolta és utánozta a sztálini politikát, szintén súlyos hibákat követett el és antimarxista vonalat vitt" - írta és hozzáfűzte: „A kommunista pártokat nem az erősíti [...], ha lemondanak a sztálinizmus elleni sokoldalú elvi-politikai harcról, [...] hanem ha fő feladatuknak a sztálinizmus leküzdését [J tekintik." Napjaink egyik gyakori torzítása a „kommunizmus" és a „sztálinizmus" azonosítása. Holott korántsem Nagy Imre volt az első és az utolsó olyan hitvalló kommunista, aki elutasította a sztálinizmust. A teljesség igénye nélkül említhetjük itt az előtte járók között Trockijt, Buharint és Gramscit, a kortársai között Justus Pált és Lukács Györgyöt, majd a későbbi évtizedekben Dubceket és a prágai tavasz többi személyiségét, Polányi Károlyt, az orosz szamizdat ellenzéket és az eurokommunistákat. Összekötötte őket az emberarcú és a diktatúramentes szocializmus humanista gondolata. Nagy Imre 1956 nyarán a következőket írta be noteszébe: „Nagy tőke, hogy vannak kommunisták, akik a szocializmust emberségesen akarják, kevesebb áldozattal, több kenyérrel és szabadsággal, félelem és terror nélkül." Nagy Imre gondolkodásában a nemzeti eszme éppen úgy elválaszthatatlan a szocializmustól mint az emberközpontúság. Úgy vélte, hogy az 1848/49-es polgári forradalom örökségéből a demokratikus feladatok közül 1945-ben csak a feudális maradványok felszámolása, a földreform valósult meg. Továbbra is megoldatlan maradt viszont a nemzeti függetlenség, a szuverenitás és az egyenjogúság ügye. Pedig „a népek és országok a szocializmust is csak úgy hajlandók elfogadni, ha az biztosítja vagy meghozza nemzeti függetlenségüket, szuverenitásukat, egyenjogúságukat". Különösen fontosnak tartotta a szomszéd országokkal való viszonynak és az ott élő magyar kisebbség helyzetének rendezését. A Rákosi-vezetés erre képtelennek bizonyult. Ennek okát Nagy Imre többek között abban látta, hogy a Rákosi-klikk tagjai kivétel nélkül zsidók voltak, akik iránt „a magyar nép széles tömegei gyűlölettel viseltettek [...] nem voltak hajlandók elfogadni őket a magyar nemzeti érdekek képviselőinek". Ezért kompenzációs célzattal Rákosiék nacionalistábbak akartak lenni a magyaroknál, amivel súlyos károkat okoztak az országnak, felidézték a revizionizmus veszélyét és hosszú időre megrontották a szomszédokkal való viszonyt. „Ezt a kérdést — így Nagy Imre — a szocializmus elvei alapján, a magyar nemzeti érdekeknek megfelelően, a szomszéd nemzetekkel egyetértésben megoldani csak magyar vezetők tudják, akik buják a nép bizalmát." Sipos Péter A SNAGOVI FOGLYOK Nagy Imre és társai Romániában Iratok Napvilág Kiadó-Magyar Országos Levéltár, Budapest 2006. 463 o. 1956. november 22-én a budapesti jugoszláv követségről Nagy Imrén és feleségén kívül hitszegő módon kicsaltak és Snagovba szállítottak 41 személyt, közöttük 13 gyermeket. A politikusok között ott volt Donáth Ferenc, Fazekas György, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Losonczy
