Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Snagovi jegyzetek (Ism.: Sipos Péter) 1331

TÖRTÉNETI IRODALOM 1331 Nagy Imre SNAGOVI JEGYZETEK Gondolatok, emlékezések 1956-1957 Gondolat Kiadó-Nagy Imre Alapítvány, Budapest, 2006. 447 o. Nagy Imrét 1956. november végén rútul becsapták. A szovjet, a magyar, a román és a jugoszláv kormány perfid összjátéka következtében a budapesti jugoszláv követség épületéből, ahol politikai barátaival és családtagjaikkal november 4-én, úgy tűnt, menedéket talált, a hazatérés ígéretével november 22-én kicsalták és a romániai Snagovba deportálták. A Bukaresttől kb. 40 kilométerre lévő tóparti telep egyik villájában helyezték el nejével együtt. Itt társaitól elszigetelten a Securitate gyakorlatilag házi őrizetben tartotta 1957. április 14-ig, amikor a magyar állambiztonsági szervek egy különleges csoportja formálisan is letartóztatta és Budapestre szállította. A fogságban 1956. november végétől 1957. április közepéig dolgozott a „Gondolatok, emlékezése 1956-1957" c. kéziratán, amely magyar nyelven most jelent meg először. A szerző maga nem tekintette művét véglegesen lezártnak. Úgy vélte, hogy abban „az események hatása alatt [...] egyoldalúság, elfogultság, a kritikai szemlélet elégtelensége és a belőlük folyó hibás következtetések érvényesültek. Személyes megbántottság, sértődöttség, harag is nem kis szerephez jutott". (187.) Az anyag értékét mégis abban látta, hogy nagyon sok „tény, történelmi igazság, hű helyzetkép, megállapítás és értékelés van ezeken a lapokon". Munkáját mintegy nyersanyagnak tekintette, amelyet majd felhasználhat, amikor „nyugodtabb körülmények között, józanabb fejjel" hozzáfog „az októberi események hű és pártos marxista feldolgozásához". A szerzői elégedetlenség mit sem von le az írás értékéből, amelyet a 20. század egyik kimagasló magyar egyénisége szellemi örökségének legfontosabb darabjaként értékelhetünk, s amelynek megjelentetését még akkor is teljes mértékben indokoltnak és a politikai közirodalmat gazdagító tettnek tekintjük, ha mártírhalált halt szerzője nem végezhette el rajta a végső simításokat. Jelen kötet a Gondolatok és emlékezések eredeti kéziratát adja közre. Tartalmazza továbbá Nagy Imre szintén Snagovban készült feljegyzéseit, valamint több politikai levelét. Külön érdekességet jelentenek a Securitate által készített lehallgatási jegyzőkönyvek. Ezek ugyanis rávilágítanak a fogság körülményeire, így arra a tényre, hogy a Nagy házaspár még magánéletet sem élhetett zavartalanul, felügyelet nélkül. A Függelék több levelet, nyilatkozatot tartalmaz, valamint magában foglalja az MDP és az MSZP néhány, a főszövegben megemlített határozatát. A kötet használhatóságát számottevően növeli az igen alapos jegyzetapparátus és az annotált névmutató. Külön értéket jelent Vida Istvánnak, a kötet szerkesztőjének önálló tudományos teljesítmény számba menő bevezető tanulmánya. A Gondolatok, emlékezések-ről műfaji tekintetben könnyebb megállapítani, hogy mi nem... Tehát nem emlékirat, nem napló, nem politikai végrendelet, nem is pamflet. Leginkább akkor jutunk közel a jellegéhez, ha — figyelembe véve keletkezési körülményeit — meditativ és polemikus politikai értekezésnek tekintjük. Nagy Imre Snagovban magányra volt kárhoztatva, hiszen a vele együtt száműzött munkatársaival, a „Nagy Imre-csoport" tagjaival sem érintkezhetett, senkivel sem folytathatott eszmecserét. Izolált helyzetében állandóan töprengett az 1953 után, s különösen az 1956-ban történt fejleményeken, vívódása eredményeit vetette in statu nascendi papírra. így a terjedelmes kézirat egyszerre enged betekintést szerzője gondolatvilágába, értékrendjébe és lelkiállapotába. Nemkülönben az említett évek historikumának fontos forrása. Az eszmefuttatásokat Nagy Imre nem fűzte fel logikai vagy kronológiai láncra, hanem egyetlen alapvető témát jár körül, világít meg mindig más és más oldalról. Ezen alapkérdés, amelynek megválaszolási kísérlete szinte marcangolja a lelkületét, maga a kommunista lét, a feltétlenül hívő, majd a mindinkább kételkedő ember viszonya a kommunista mozgalomhoz egy meghatározott nemzeti és nemzetközi környezetben és időszakban. Ezen belül különös súllyal foglalkoztatta a Szovjetunió és az SZKP szerepe és megítélése. Nagy Imre ugyanis sohasem tagadta meg kommunista voltát. „Én olyan kommunistának tartom magam, akit elszakítottak a párttól" - mondotta 1956 decemberében Walter Romannak, a bukaresti pártvezetőség küldöttének. S kitagadottságát fájlalta is. Erre vall, hogy 1957. február 22-én az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának írott levelében hangsúlyozta, miszerint ő a párt tagjának tekinti magát mint az egyik alapítója, akit nem zártak ki, s aki ki sem lépett. Ha