Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bridge Building and Political Cultures: Hungary and Finland 1956-1989 (Ism.: Romsics Ignác) 1328

1330 TÖRTÉNETI IRODALOM kat felmutató" „első titkáraként" jellemezte, aki „presztízsét erős személyiségének és uralma viszonylag humánus jellegének köszönheti". „A megbékélés politikája eredményesnek bizonyult, és korlátozott mértékben Kádár támaszkodik a nemzeti érzésre". (181.) Az 1970-es években mindkét ország diplomáciai köreiben ez a kép szilárdult meg. Nem övezték olyan csodálattal és hódolattal, mint egy-egy nagyhatalom rokonszenves vezetőjét, viszont elismerték, sőt becsülték az elért eredményeket és a stabilitást. A következő két tanulmány a kulturális és tudományos kapcsolatokra koncentrál. A kapitalista és a szocialista rendszer közötti alapvető különbségek nem akadályozták az együttműködést. Ez különösen a magyar fél szempontjából volt fontos, amely számára Finnország összekötő kapocsként szolgált a nyugati világ tudományosságához és kulturális életéhez. A tudományos kapcsolatok alakulását Anssi Halmesvirta tekinti át. A két akadémia közötti együttműködési egyezményt 1976-ban írták alá. Ennek érdekessége, hogy a régi múltra visszatekintő nyelvészet mellett nagy hangsúly helyeződött más társadalomtudományokra, valamint a természettudományokra is. 1979-ben rendezték meg először Budapesten a Finn Tudományos Napokat, amelyeket 1981-ben Magyar Tudományos Napok követtek Finnországban. Ennek volt egyik eseménye az a magyar és finn tudósokat egyaránt felvonultató pszichológiai konferencia, amelynek a Jyväskyläi Egyetem adott otthont. Halmesvirta kiemeli, hogy a két ország tudósait — a finn és a magyar rendszer közötti alapvető különbségek ellenére — nagyon hasonló kérdések foglalkoztatták: a modernizációból és ennek válságából fakadó különböző „negatív trendek" és társadalmi devianciák (fiatalkori bűnözés, alkoholizmus, öngyilkosság, stb.). A lehetséges megoldásokat, illetve válaszokat keresve azonban már vitáztak is a résztvevők. A finn tudósok abból indultak ki, hogy az ember lényegénél fogva önző, individualista és kompetitív. Ebből következőleg lényegében a különböző társadalmi problémákat is természetesnek vették, amelyeket utilitarista reformpolitikával kívántak enyhíteni. A magyarok viszont még mindig Makarenko erős hatása alatt álltak, és azt feltételezték, hogy megfelelő neveléssel a fiatalok igenis átformálhatok a közjót előtérbe helyező altruisztikus lényekké. A devianciákat ebből következőleg hajlamosak voltak kriminalisztikai eseteknek tekinteni. A kialakult vita egyáltalán nem befolyásolta az együttműködés elmélyülését. A két akadémia pszichológusail988-89-ben olyan állandó munkacsoportot hoztak létre, amely azóta is rendszeresen szervez konferenciákat és szemináriumokat. Az utolsó két tanulmány a finn és a magyar mezőgazdasággal, illetve parasztsággal foglalkozik. Porkoláb Péter, a debreceni egyetem volt hallgatója, aki pillanatnyilag a Jyväskyläi Egyetem Történelem Tanszékének doktorandusza, saját felmenőinek és egy finnországi parasztcsaládnak az életét követi nyomon az 1940-es évektől az 1980-as évek közepéig. A személyes élettörténetek feltárása és tágabb kontextusuk vizsgálata egyaránt döntő különbségekről árulkodik. A II. világháború utáni finnországi földreform közel két évtizedre megerősítette a kisparaszti gazdaságokat. Magyarországon viszont előbb állandó bizonytalanságban éltek a régi és az új gazdák, majd bekényszerítették őket a téeszekbe. Ebből következett, hogy a finnországi falvak modernizációja jóval szervesebb volt, mint a magyarországiaké. A finn farmerek jobban kötődtek a hagyományos paraszti világ értékeihez, mint a magyar téesztagok. A modernizáció ennek ellenére nagyjából ugyanazt jelentette itt és ott is: a mezőgazdaság fokozódó gépesítése és a termelés hatékonyságának növekedése következtében a mezőgazdaság egyre kevesebb élőmunkát igényelt. Vagyis a régi paraszti társadalmak mindkét országban felszámolódtak, és a mezőgazdaságból élő emberek aránya idővel itt is és ott is 10% alá süllyedt. Porkoláb Péter történelmi alulnézetét érdekesen egészíti ki Jari Ojala jyväskyläi professzor makro szintű áttekintése a finn mezőgazdaság II. világháború utáni fejlődéséről. Ugyanilyen jellegű tanulmány a közös kutatás keretében Magyarországról is készült. Ennek szerzője Varga Zsuzsa, az ELTE tanára. Valamilyen oknál fogva az ő tanulmánya azonban már 2002-ben, a sorozat 14. kötetében megjelent (Agriculture and the New Economic Mechanism). Mindent egybevetve a Hungarologische Beiträge 18. kötete igen hasznos hozzájárulás a finn-magyar kapcsolatok, sőt ezen túlmenően Finnország és Magyarország 1956 utáni történetének a kutatásához. Jó lenne, ha a sorozat folytatódna, s az elkövetkezendő években még több hasonló finn-magyar közös kutatás eredményeiről adhatna számot. Romsics Ignác