Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127

128 PAÁL VINCE újságíróként a századforduló Budapestjén kapcsolatba került a politikai elittel. Ugyanakkor meghatározó szerepet játszott a Huszadik Század című folyóirat nevével fémjelezhető főleg fiatal értelmiségiekből álló reformer mozgalomban, amely a gyors ütemben iparosodó és polgárosodó ország szociális és nemzetiségi problémáira, valamint a dualista Monarchia szerkezetének válságjeleire kívánta felhívni a figyelmet. A klasszikus liberalizmus elveit valló Gratz azonban a létező viszonyok megreformálását (pl. a választójog kiterjesztésével) és nem azok gyökeres megváltoztatását kívánta. Míg korábbi eszmetársai nagyobb részének útja a polgári radikalizmushoz, addig az övé kormánytámogató országgyűlési képviselőként az establishment soraiba vezetett. Az egyidejűleg országgyűlési képviselőként, újságíróként és a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatójaként tevékenykedő Gratz szaktudásával és imponáló munkabírásával felhívta magára a vezető politikai elit figyelmét. Külügyminisztériumi osztályfőnök, majd magyar pénzügyminiszter lett. Saját bőrén tapasztalhatta, hogy a társadalmi felemelkedés a soknemzetiségű Magyarországon nem magyarok részére is lehetséges, hacsak nem fordulnak szembe a magyar szupremáciával. Az 1918-1919-ben lezajlott forradalmi eseményekkel semmilyen közösséget nem vállalt, mert a radikális változásokról az volt a véleménye, hogy azok ritkán teszik boldoggá a népeket. A Monarchia összeomlásának idejére kialakult politikai nézetei a két világháború közötti korszakban sem változtak. Továbbra is a Monarchiát alkotó népeket közös munkára egyesítő államszövetség híve volt. A Monarchia felbomlasztását olyan történelmi hibának tartotta, amely csak valamely nagyhatalomnak — a breszt-litovszki és a bukaresti béketárgyalásokon szerzett tapasztalatai alapján elsősorban Németországra gondolt — a térségben való terjeszkedése előtt nyitja meg az utat. Ennek megakadályozása céljából a Monarchia népeinek egységbe fogását a Monarchia vagy annak valamilyen megreformált változatának a helyreállításával szükségesnek vélte. Az érintett népeket összekötő kapocsként pedig továbbra is csak a nemzetek feletti, sok évszázados hagyományra támaszkodó Habsburg-házat tudta elképzelni. Ebből a racionális érvelésből eredt — az uralkodónak tett esküje mellett — legitimizmusa. Liberális gazdasági szemléletéből adódóan is a régió egységének volt a híve. A liberalizmus látszott alkalmasnak a különböző nemzetek közötti türelmetlenség meghaladására is. Alapmeggyőződése feladása nélkül Gratz mindig igyekezett az adott helyzethez alkalmazkodni. Ugyanakkor az a képessége, hogy mások érvrendszerét is magáévá tudta tenni, alkalmassá tette arra, hogy a különböző vélemények között közvetítőként lépjen fel. A kompromisszumok emberének bizonyult a bécsi magyar ellenforradalmárok között is, amikor a Tanácsköztársaság megdöntésének lehetőségeiről volt szó. A Monarchia és a történeti Magyarország felbomlása egyelőre az ő életében — mint ahogy talán számos politikus életében — sem hozott mélyreható változást. Szimptomatikus, hogy a kettős Monarchia utolsó éveiben emelkedett a miniszterségig, és az ellenforradalmi rendszer első időszakában is miniszteri tisztséget viselt. Ez azonban nem jelentette az új helyzet maradéktalan elfogadását. A dualizmus korának Magyarországával szemben is sok tekintetben fenntartásai voltak. Még kevésbe volt elégedett a trianoni Magyarország berendezkedésével. Az új