Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127

GRATZ GUSZTÁV A BRESZT-LITOVSZKI BÉKETÁRGYALÁSOKON 129 rendszer hibáival bécsi magyar követként (1919. október 7-től 1921. január 16-ig) szembesült. Magyarország a nemzetiségi kérdésben az ország etnikai összetételének alapvető módosulása ellenére továbbra is szűkkeblű maradt. Bécsi követként tapasztalta, hogy Magyarország, ahol a helyzet túlságosan is emlékeztetett a világháború előtti viszonyokra, a külföld szemében reakciós államnak számított. A Monarchia helyén létrejött államalakulatokat visszalépésnek tekintette a korábbi állapothoz képest, mert azokban a megerősödő nacionalizmus nyert teret, és ezen államok autarkiára törekvő gazdaságpolitikáját is helytelenítette. Rövid külügyminisztersége alatt (1921. január 17-től április 12-ig) kísérletet tett arra, hogy Magyarország stratégiai céljainak feladása nélkül a szomszédos országokhoz közeledjen. Gratz kezdeményezése azonban epizód maradt a két világháború közötti magyar külpolitikában. Minisztersége kérészéletűnek bizonyult, mert IV Károly sikertelen húsvéti visszatérési kísérlete alkalmából legitimizmusa miatt összeütközésbe került a hatalom birtokosaival. Gratz teljes mértékben hitelt adott a király azon állításának, hogy akcióját legfelsőbb francia politikusok támogatják. Mivel a kormányzó és a kormány megakadályozták a király hatalomátvételét, és Gratznak mint külügyminiszternek az utasításait sem vették figyelembe, lemondott a miniszterségről, igaz, a restaurációs kísérlet keltette belpolitikai hullámok napokon belül az egész Teleki-kormányt is elmosták. A miniszteri bársonyszéktől történő megválása után Gratz IV Károly magyarországi exponenseként a húsvéti kudarcból okulva a király visszatérését a kormányzati tényezőkkel egyetértésben kívánta előkészíteni. Közvetítői szerepe — nem utoljára — eredménytelen maradt, mert a király, elveszítvén bizalmát a magyar kormányzat őszinte szándékában, hogy az tényleg törekszik a királyi hatalom helyreállítására, ismételten kész helyzet teremtésével kísérelte meg magyar trónja elfoglalását. Gratz más legitimista politikusokkal egyetemben, amikor a királyt elhatározásától nem tudták eltántorítani, Károly mellé állt. A királyt azonban nem buzdította a visszatérésre, és minden valószínűség szerint annak közvetlen előkészítésében sem vett részt. Az októberi puccskísérlet után történt letartóztatása és vád alá helyezése után úgy tűnt, hogy politikai pályája véget ér. Egzisztenciális megfontolásokból a politikától való végleges visszavonulás gondolata is foglalkoztatta. Azzal is szembesülni kényszerült azonban, hogy politikai okokból vád alá helyezett, a hatalmon levő politikai elittel rossz viszonyban álló személyként a gazdasági életben való érvényesülés, megfelelő állás szerzése sem könnyű. A közélettel a kapcsot ekkoriban a közéleti írás jelentette számára. Számos publicisztikában szólt hozzá a bel- és külpolitika aktuális és kevésbé aktuális kérdéseihez. Cikkeiben egyaránt tartózkodott a túlzott ellenzékiség és a kormány iránti békülékenység hangnemétől. A kormánykörökben akkor vált ismételten „szalonképessé", amikor 1923-ban bevonták a kisebbségi rendelettervezet előkészítő munkájába, s Bethlen István kívánságára — a miniszterelnök sakkjátszmájának figurájaként — egy évvel később elvállalta a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület (MNNE) elnöki posztját. Ezzel egy időben szüntették meg a királypuccsban részt vett legitimista politikusok ellen indított büntetőjogi eljárást. Új tisztségének köszönhető-