Századok – 2006
BESZÁMOLÓ - Az SZKP XX. kongresszusa. Beszámoló a Politikatörténeti Intézetben 2006. február 22-én megrendezett tudományos konferenciáról (Takács Róbert) 1311
1316 BESZÁMOLÓ gadtatása. A megkérdezett munkások azonban gyakran kitértek a válaszadás alól, arra hivatkoztak, hogy nem figyelték napról napra a politika rezdüléseit. Más visszaemlékezők beszámoltak a párt tekintélyvesztéséről, illetve a kritikai szellem felélénküléséről. Ám a párt tekintélyét sokszor olyan hétköznapi dolgok ingatták meg, mint az, hogy a gyárakban gyakori áramszünetek miatt még a munka folytonosságát sem volt képes biztosítani. Mint a Csepel Vas- és Fémművek központi munkástanácsának elnöke elmondta, a kongresszus a személyi kultusz bírálatával alátámasztotta azt a vélekedést, hogy „fejétől bűzlik a hal". A munkásidentitás meghatározásában jelentékeny szerepet betöltő munkástanácsok megalakítására a XX. kongresszus nyomán alakult ki „befogadó" légkör, emelte ki az előadó. A munkástanácsok azonban nem spontán módon jöttek létre, figyelmeztetett Tóth Eszter Zsófia. A párt- és szakszervezetek nyomására már több hónapja készült egy tervezet, amelynek megvalósítását azonban elsodorta október 23-a. Október utolsó napjaiban a munkástanácsok megalakításának a legnagyobb lökést a szakszervezetek felhívása adta. Igaz a felhívás inkább azok tekintélyének mentését igyekezett szolgálni, valamint a termelés újraindítását kívánta biztosítani. A munkástanácsok szerepe azonban túlnőtt ezen: egy olyan réteg tagjai számára tették lehetővé, hogy állást foglaljanak országos politikai kérdésekben, amelynek korábban erre nem volt meg az arra hivatott fóruma. A munkástanács vezetői megválasztásukat követően egy hatalommal rendelkező, bürokratikus szerv tagjaiként kezdtek el viselkedni. Üléseztek, határozatokat hoztak, jegyzőkönyvet vezettek, beosztásokról döntöttek. A későbbi jegyzőkönyvek alapján a tagság mintegy harmada érezte szívügyének a munkástanácsot, és tekintette olyan intézménynek, amely segítségével majd egy új, szakmai alapon nyugvó gyárvezetőség létrehozható. A munkástanácsok két legfőbb és legáltalánosabb követelése a parlamentáris demokrácia és a szabad választások megtartása, valamint az önkormányzati ellenőrzés alatt álló állami tulajdon megvalósítása volt, ami erőteljes politikai indíttatásukat jelzi, vélte az előadó. Az előadó összegzése szerint a források alapján csak nagyon nehezen ábrázolható, hogy valójában milyen visszhangja volt a XX. kongresszusnak a munkások körében. Az erre vonatkozó újságcikkek, források, mint a kongresszus körüli munkaverseny felajánlások, az ekkor zajló párttaggyűlések, illetve az ezekről írt hangulatjelentések mind a hivatalos elvárásoknak megfelelően íródtak. A több évtizeddel későbbi visszaemlékezések pedig egy tőlük idegen szerepbe kényszerítették a munkás visszaemlékezőket. Ez utóbb interjúk alapján a kongresszus legfontosabb mozzanata számukra Hruscsov leleplező beszéde és Rákosi Mátyás leváltása volt. Identitásuk megformálása szempontjából viszont a munkástanácsok megalakulása foglalt el kitüntetett helyet elbeszéléseikben. *** A konferencia délután kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, amelyen a résztvevők az SZKP XX. kongresszusának hosszabb távú hatásait elemezték. Krausz Tamás rámutatott arra, hogy a XX. kongresszus egy új baloldali gondolkodást hívott életre, amely alternatív szocializmus-koncepciót jelentett a
