Századok – 2006

BESZÁMOLÓ - Az SZKP XX. kongresszusa. Beszámoló a Politikatörténeti Intézetben 2006. február 22-én megrendezett tudományos konferenciáról (Takács Róbert) 1311

BESZÁMOLÓ 1313 A NATO Kelet-Európa-politikájának újragondolása tehát már 1956. október 23-a előtt megkezdődött. Az 1957 tavaszára kidolgozott koncepció lényegi elemei — a szovjet befolyás alatt álló csatlós államok békés fellazítása, a Szovjetuniótól függetlenedő külpolitika és a liberalizálódó belpolitika ösztönzése gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok révén — már a magyar és lengyel események előtt megfogalmazódtak, mint az az elv, hogy nem szabad a szovjet blokkban élő nemzeteket lázadásra buzdítani. Szintén szerepelt e koncepcióban a szovjet érdekszférába való beavatkozásról való lemondás. Ezen álláspontjukat a NATO országai — fejezte be előadását Kecskés Gusztáv — 1956 őszét követően nyíltan is vállalni kényszerültek. Vámos Péter előadása azt mutatta be, miként fogadta a kínai pártvezetés a XX. kongresszuson elhangzott Sztálin-bírálatot, és milyen külpolitikai álláspontot foglalt el a KKP 1956 októberében. Kiemelte, hogy a kínai reakció csak a kínai belpolitika ismeretében érthető meg: mivel Kínában az 1955-1956-ban végrehajtott erőszakos kollektivizálás hibái és kudarcai sokban emlékeztettek a 30-as évek szovjet kolhozosítására, Sztálin bírálatát közvetve Mao Ce-tungra is lehetett vonatkoztatni. így Mao-t a XX. kongresszus otthon védekezésre késztette, ráadásul kellemetlenül érintette az is, hogy a kongresszus meghirdette a lenini elvekhez való visszatérést. Ezen felül a szovjet vezetők Kínával kapcsolatos magatartását a nagyhatalmi sovinizmus megnyilvánulásaként érzékelte. Ebből született az a formula, amely Sztálin politikájának értékelését úgy módosította, hogy az 70 százalékban helyes volt és csak 30 százalékban hibás. Ez utóbbi elsősorban Sztálin Kínával kapcsolatos politikáját takarta Mao olvasatában. Az A. Mikojan látogatására időzített vezércikk pedig egyenesen az osztályharc elhanyagolásával vádolta meg Sztálint. Az előadó jelezte, hogy 1956 nyarán a „virágozzék száz virág" jelszó meghirdetése némi eltolódást jelentett Mao belpolitikájában, ugyanakkor addigra már a vezetés egysége is megbomlott, és Mao ellenlábasai sikeres támadást indítottak ellene a KKP VIII. kongresszusán 1956 szeptemberében. Egyrészt az új pártalkotmány nem tartalmazott utalást Mao Ce-tung eszméire, a párt vezető ideológiájára, amivel Mao kultuszának hivatalos és intézményes alapja rendült meg. Másrészt a kongresszus kimondta, hogy Kínában az osztályharc véget ért. Harmadrészt a kongresszus egy kiegyensúlyozott gazdaságpolitikai koncepció mellett foglalt állást. A XX. kongresszus után Mao nagyon is neheztelt a szovjet pártvezetésre. Az októberi lengyel és magyar események azonban lehetőséget teremtettek számára az aktív fellépésre, amelynek nyomán úgy gondolhatta, esélye nyílik a szocialista tábor egységének újbóli megteremtésére és vezetésének megszerzésére is. Lengyelország kapcsán határozottan megüzente Hruscsovnak, hogy ellenzi a fegyveres megoldást, és egy ilyen esetben a LEMP oldalára állna. Az október 23. és 29. folytatott szovjet-lengyel megbeszéléséken a KKP közvetítő szerepet vállalt, és nagy szerepe volt annak az október 30-i szovjet nyilatkozatnak a megszületésében, amely kijelentette, hogy a Szovjetunió a szocialista szövetségeseihez való viszonyában a teljes egyenlőség, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, és a be nem avatkozás elveit tartja irányadónak.