Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Szovjet dokumentum Kádár Jánosnak és Marosán Györgynek az SZKP vezetőivel folytatott 1957. szeptember 25-i megbeszéléséről 1289
1296 BARÁTH MAGDOLNA sok lengyel vendég járt Lengyelországból Magyarországon, és rendkívül rosszul viselkedtek. A Magyarországon tartózkodó lengyelek nyíltan szidták a magyar kormányt, a pártot, s az épületeken vagy más helyeken látható vörös csillagokra tüntetően megjegyzéseket tettek. Hasonló helyzetbe kerültek azok a magyarok, akik a lengyel szervezetek meghívására üdülni mentek, vagy más célból utaztak Lengyelországba. A lengyelek — helyi és nem központi kezdeményezésre — különböző munkás és értelmiségi csoportokat hívnak meg látogatóba, így például csak ebben az évben körülbelül 800 pedagógust hívtak meg üdülésre. Romániából és Csehszlovákiából nem invitálnak meg ilyen nagy számú pedagógust, vagy más foglalkozású személyt. Nem engedélyeztük minden meghívott pedagógusnak az utazást Lengyelországba, és csökkentettük a keretet mintegy 50 százalékkal. A magyar szervezetek a megfelelő lengyel szervezeteknek javasolták az üdülők és más delegációk cseréjének törvényes szabályozását. A lengyel elvtársak azonban közölték, ezt a kérdést nem tudják központilag rendezni. Marosán elvtárs: Amikor a különböző magyar küldöttségek a baráti országokba (Lengyelország kivételével) megérkeznek, általában jó körülmények közé kerülnek, baráti kapcsolatokat alakítanak ki mind a pártfunkcionáriusokkal, mind közvetlenül a munkásokkal. Lengyelországban viszont a légkör egészen más. Ott a magyarok olyan körülmények közé kerülnek, ahol kritika, szidás, s a magyar kormányhoz és párthoz való barátságtalan viszony tapasztalható. Mikojan elvtárs: Gomulka elvtárs elégedetlenül utazott el tőlünk.2 3 Elégedetlen a szovjet kormány politikájával. Viszonyunk Lengyelországgal szintén nem különösebben jó. Hruscsov elvtárs nyíltan és egyenesen beszélt erről Gomulka elvtársnak. Gomulka elvtárs ismét hitelt kért tőlünk azon felül, amit adtunk és amit megígértünk, hogy adunk a jövőben. Eközben abból indult ki, hogy kötelesek vagyunk megadni mindent, amit kérnek. Egész viselkedésével azt akarta hangsúlyozni, hogy Lengyelország csak a Szovjetunió kedvéért tartozik a szocialista táborhoz. Az a benyomásunk alakul ki, azt akarta bizonyítani nekünk, hogy ha nem fogjuk megadni azt, amit kér, akkor a Nyugathoz fordulnak. Gomulka elvtárs az egyenjogú kapcsolatokon azt érti, az ő dolguk az, hogy kérjenek, a mi dolgunk pedig, hogy állandóan kielégítsük követeléseiket. Ha viszont nem teljesítjük minden igényüket, akkor úgy vélik, hogy megsértjük az egyenjogúság elvét. Olyan nálunk a helyzet, hogy nem tudjuk rendelkezésre bocsátani azt a hitelt, amit Gomulka elvtárs kér, mivel végül is a Szovjetunió érdekei számunkra természetesen fontosabbak, mint Lengyelország érdekei. Ugyanakkor nem kell kétségbeesni a Lengyelországgal való viszonyunk miatt. Táborunk erős, tudunk, és kell is befolyást gyakorolni a lengyelekre. Kádár elvtárs: Mi szintén arra fogunk törekedni, hogy javítsuk kapcsolatainkat Lengyelországgal. Nyilvánvalóan ebben a tekintetben a legközelebbi lépés egy külön levél küldése lesz Gomulka elvtársnak, amiről már említést tettem. Megpróbáltunk személyes kapcsolatokat kialakítani a lengyelekkel, de 23 A Gomulka vezette lengyel párt- és kormányküldöttség 1957. május 24-25-én tárgyalt Moszkvában. Erre vonatkozóan lásd: Feljegyzés a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége, valamint a Szovjetunió párt- és kormány küldöttsége között folyó év május 24-én és 25-én folytatott tárgyalásokról. Közli: Tischler: Az 1956-os magyar forradalom lengyel dokumentumai i. m. 175-179.
