Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Szovjet dokumentum Kádár Jánosnak és Marosán Györgynek az SZKP vezetőivel folytatott 1957. szeptember 25-i megbeszéléséről 1289
MOSZKVAI TALÁLKOZÓ 1957. SZEPTEMBER 25-ÉN 1295 Találkoztunk a román elvtársakkal és megvitattuk velük azokat a kérdéseket, amelyekről önökkel korábban tanácskoztunk.1 9 A találkozó nagyon jól zajlott le. Minden ügyet kedvezően döntöttünk el. Meggyőződéssel állítható, hogy a román-magyar kapcsolatok mind állami mind pártvonalon lényegesen jobbak lettek. A lengyel elvtársakkal való viszonyunk bonyolultabb. Lengyel részről történt kezdeményezés a magyar és lengyel vezetők közötti találkozó megszervezésére. A budapesti lengyel nagykövet2 0 közölte, hogy erre a találkozóra augusztus második felében kerülhetne sor. Ugyanakkor bizonyos idő múlva lengyel részről kijelentették, hogy a lengyel nagykövet közlése téves volt, és augusztusban a lengyel vezetők elfoglaltsága miatt a találkozóra nem kerülhet sor.2 1 Mikojan elvtárs: De Gomulka elvtárs valóban volt Moszkvában, üdült a Szovjetunióban. Kádár elvtárs: Tudjuk. Ugyanakkor tekintetbe kell venni, hogy a találkozó megszervezésére irányuló kezdeményezés a lengyel elvtársaktól indult ki. Ok jelölték meg az időpontot, majd pedig közölték, hogy nem tudnak az adott időpontban Magyarországra látogatni, és nem neveztek meg új időpontot. Ezt mi úgy tekintjük, hogy lengyel részről elutasítják a találkozó gondolatát. A jelen körülmények között nem tartjuk alkalmasnak az időt a kezdeményezésre. Beszéltünk a román elvtársakkal, és látjuk, hogy közöttük és a lengyel elvtársak között is rossz a viszony. A lengyel sajtó rendszeresen bírálja a romániai és magyarországi helyzetet. A román és a magyar sajtó viszont nem kritizálja a lengyelországi helyzetet. A lengyel elvtársak úgy viselkednek, mintha Románia és Magyarország bűnös lenne valamiben. Az elmondottak ellenére törekedni fogunk arra, hogy rendbe hozzuk kapcsolatainkat Lengyelországgal. Gomulka elvtársnak külön levelet akarunk küldeni, amelyben fel akarjuk vetni a magyar-lengyel viszony egy sor kérdését abból a célból, hogy javítsuk a kapcsolatokat.2 2 A mostani viszony nagyon nem tetszik nekünk. Ebben az évben igazán 19 Sem a találkozó pontos időpontját, sem a megbeszélések részleteit nem ismerjük. loan Popescu Románia budapesti nagykövete 1957. szeptember 2-i táviratában történik utalás arra, hogy „Az elkövetkező napokban, a hét végéig, a pártvezetés részéről Kádár elvtárs vagy a belügyminiszter, Biszku elvtárs Bukarestre érkezik, hogy Gheorghiu-Dej elvtárssal konzultáljon néhány Nagy Imrével kapcsolatos kérdésről." (Magyar-román kapcsolatok 1956-1958. Dokumentumok. Szerk.: Pál Lajos, Vida István. Az iratokat gyűjtötte, válogatta, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta. Lipcsey Ildikó. Paulus-Publishing Bt. - Nagy Imre Alapítvány. Budapest, 2004. 304-305. ) 20 Adam Willman. 21 Katona Jánost, Magyarország varsói nagykövetét 1957. augusztus 16-án fogadta W. Gomulka. A LEMP első titkára szemrehányást tett a tervezett lengyel látogatás magyarországi kiszivárogtatásáért, maja közölte, hogy idő hiányában a találkozóra 1957-ben már nem kerülhet sor. A követi jelentés ezután a következőképp folytatódik. „Ók — mondotta [Gomulka] — helyeslik a hasonló találkozásokat, hiszen egy táborban vagyunk, és a felmerülő problémákat meg kell beszélni. Meg kell azonban mondani őszintén — folytatta —, hogy vannak olyan jelenségek Magyarországon, amelyek gondolkodóba ejtenek és nyugtalanítanak. Ezek a különféle úton Lengyelországba eljutó híresztelések és információk. Pl. a Nagy Imre-ügy, a tömeges letartóztatások egyes magyar vezetők kijelentései (Révai). Nekik — mondotta — az a véleményük, hogy az ilyenfajta hírek nem segítenek a magyar helyzet konszolidálásában, de nehézségeket okoznak az egész nemzetközi munkásmozgalomnak is. S ezek számukra is nagy nehézségeket okoznak, figyelembe véve a jelenlegi helyzet sajátosságait." (MOL M-KS 288. f. 32/1957/3. ő. e.) 22 Ilyen levélről nincs tudomásunk.