Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Szovjet dokumentum Kádár Jánosnak és Marosán Györgynek az SZKP vezetőivel folytatott 1957. szeptember 25-i megbeszéléséről 1289

MOSZKVAI TALÁLKOZÓ 1957. SZEPTEMBER 25-ÉN 1291 tot, de nem nézték jó szemmel a lengyel delegációnak a szovjet küldöttségtől való elhatárolódására és elkülönülésére irányuló törekvését sem. Szovjet vélemény szerint a magyar-lengyel viszony elhidegülésének — amely nemcsak a pártközi kapcsolatokban éreztette hatását, hanem a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban, valamint a kulturális-tudományos együttműködés terén is — legfőbb oka az volt, hogy a lengyel állami és pártvezetés „nem teljesen helyesen viszonyult a magyarországi eseményekhez". Erre vezethető vissza, hogy a lengyel vezetők kétségeiknek adtak hangot a Kádár-féle vezetésnek a konszolidáció érdekében tett egyes lépései helyességét és különösen a Nagy Imre-ügy kezelését illetően. A budapesti szovjet nagykövetség munkatársai ezt egyrészt a lengyelországi feszült belpolitikai helyzettel, másrészt a lengyel párt információhiányával magyarázták.7 A szovjet nagykövetség által a magyar-lengyel kapcsolatok alakulásáról 1958 nyarán — Nagy Imre kivégzése után — készített összefoglaló megismételte azokat a két ország kapcsolatában megfigyelhető negatív jelenségeket, amelyekre tíz hónappal korábban Kádár János és Marosán György is panaszkodtak a szovjet vezetők előtt: a magyar fél többszöri hivatalos kérése ellenére a lengyelek nem fordítottak kellő figyelmet a különböző hivatalos delegációk, turistacsoportok gondos összeállítására, aminek következtében a Magyarországra érkező lengyelek között többen élesen szovjetellenes beállítottságúak voltak, és olyanok is feltűntek, „akik azt akarták »bebizonyítani« a magyaroknak, hogy 1956-ban Magyarországon nem ellenforradalom, hanem »nemzeti-felszabadító« mozgalom volt."8 Feltételezhető, hogy a magyar-lengyel kapcsolatokban jelentkező problémák felvetésével Kádár Jánosnak az volt a szándéka, hogy a Moszkvát egyfajta „közvetítésre" vagy „nyomásgyakorlásra" vegye rá. Feltételezhető, hogy a szovjet közreműködésnek is volt szerepe abban, hogy 1957 őszétől az MSZMP és a LEMP álláspontja az 1956-os magyarországi események és a nemzetközi helyzet megítélésében valamelyest közeledett egymáshoz, habár Nagy Imre szerepének értékelésében és bíróság elé állításában továbbra is komoly nézeteltérések mutatkoztak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából rendezett moszkvai ünnepségek alatt a magyar és a lengyel küldöttség között lezajlott találkozón sikerült tisztázni a lengyel látogatás elmaradásának okát, és a magyarok megértették, hogy arra a LEMP vezetői az adott időszakban belpolitikai meggondolásból nem vállalkozhattak. 1958 tavaszára a magyar események lengyel értékelésében is jelentős fordulat állt be: a Tribuna Ludu 1958. április 4-i szerkesztőségi cikkében az 1956. októberi magyarországi eseményeket első ízben nevezte nyíltan ellenforradalomnak. A lengyel párt - és kormányküldöttség élén Gomulkával és Cyrankiewicz-csel 1958. május 9. és 12. között hivatalos látogatást tett Magyarországon. 7 О razvityije otnosenyij mezsdu Vengrijej i Polsej na szovremennom etape. (Magyarország és Lengyelország közötti kapcsolatok fejlődéséről a jelenlegi szakaszban.) 1958. július 7. AVP RF F 077. op. 39. papka 203. gy. 45. 8 Uo.