Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Szovjet dokumentum Kádár Jánosnak és Marosán Györgynek az SZKP vezetőivel folytatott 1957. szeptember 25-i megbeszéléséről 1289
1290 BARÁTH MAGDOLNA tartalékolni kell időt „a szovjet kormány vezetésével való esetleges találkozóra". Miután a program összeállítói figyelembe kívánták venni a magyar küldöttség esetleges kívánságait, a találkozóra Kádár János kérésére kerülhetett sor. Habár Kádár János az 1957. október 11-i országos pártaktíván elmondott beszédében azt mondta, hogy a tárgyalásokon Hruscsov is részt vett, az alább közölt dokumentum tanúsága szerint az első összejövetelen a szovjet párt első embere nem volt jelen. Valószínűleg ennek tudható be, hogy a Budapestről érkezett vendégek nem kaptak azonnali választ az általuk felvetett kérdésekre, azt M. A. Szuszlov a szovjet tárgyalóküldöttség nevében a Kínából történő visszatérést követő második találkozóra ígérte. A magyar részről felvetett témák közül különösen két kérdést érdemes kiemelni: a lengyel-magyar viszony megvitatását, illetve a gazdasági kérdéseket. A LEMP és a lengyel kormány az 1956. november 4-i szovjet invázió utáni hivatalos megnyilatkozásaiban támogatásáról biztosította a magyar pártvezetést,4 gazdasági, pénzügyi támogatást nyújtott, nemzetközi fórumokon is kiállt a Magyarország mellett. W. Gomulka, a lengyel párt első embere mindazonáltal nem rejtette véka alá a Kádár-féle vezetés politikájával kapcsolatos fenntartásait, amit többek között oly módon is kifejezésre juttatott, hogy 1958 tavaszáig az MSZMP többszöri meghívása ellenére sem látogatott el Magyarországra. Kádárt, amint azt az itt közölt dokumentum is mutatja, láthatóan ingerelte a lengyel vezetés magatartása, hiszen — egyetértve Tischler János véleményével — Kádárnak hatalma legitimálásához nagy szüksége lett volna a „lengyel október hősének" magyarországi látogatására.6 A lengyelek Magyarországgal kapcsolatos magatartását 1956 novemberétől a szovjet diplomácia is élénk érdeklődéssel figyelte. Az ENSZ Közgyűlés XI. ülésszakának munkájáról a szovjet delegáció által készített összefoglaló külön kitért a lengyel ENSZ-küldöttségnek az ún. „magyar kérdés"-sel kapcsolatos magatartására. E szerint a lengyel küldöttség, a többi népi demokratikus ország delegációjától eltérően, a „magyar kérdés" vitájakor passzívan viselkedett. „Álláspontunk védelmében vagy egyáltalán nem lépett fel vagy csupán rövid, alapvetően hivatalos jellegű megjegyzésekre korlátozta fellépését a szavazás motívumait illetően."6 A szovjet diplomaták azt is nehezményezték, hogy a Lengyelország képviselői elzárkóztak attól, hogy a szovjet delegációval közösen nyújtsanak be a magyar ügyekbe történő amerikai beavatkozást elítélő javaslakatársa fogadják a delegációt. Szeptember 25-én a szovjet kormány reggelit ad a küldöttség tiszteletére, amely másnap, szeptember 26-án folytatja útját Kínába. (Arhiv Vnyesnyej Polityiki Rosszijszkoj Federacii [AVP RF ] F 077. op. 38. papka 193. gy. 16.) 4 J. Cyrankiewicz miniszterelnök 1957. február 26-án a Szejm ülésén többek között a következőket mondta: „A Lengyel Népköztársaság kormánya támogatta és támogatni fogja a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, helyesli annak programját, mint az egyetlen olyan programot, amely biztosíthatja Magyarországon a szocializmus megszilárdítását és az elmúlt időszak hibái következményeinek kiküszöbölését." Idézi Tischler János: Az 1956-os magyar forradalom lengyel dokumentumai. Összeállította, fordította és a bevezető tanulmányt írta: Tischler János. 1956-os Intézet-Windsor Kiadó. Budapest, 1996. 18. ( A továbbiakban: Tischler: Az 1956-os magyar forradalom lengyel dokumentumai.) 5 Uo. 18. 6 AVP RF F 26. op. 5. papka 27. gy. 6.
