Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Standeisky Éva: "Forradalomcsinálta népképviseletek" Helyi hatalom az 1956-os forradalomban 1235
HELYI HATALOM AZ 1956-OS FORRADALOMBAN 1275 Az új közigazgatási egységek zökkenőmentes működése főként azoknak a közigazgatásban jártas szakembereknek volt köszönhető, akiket a kommunsita hatalomátvétel alatt és után félreállítottak. Ok az ügyintézés racionalizálására, létszámcsökkentésre törekedtek, s a (párt)politikát ki szerették volna zárni a helyi közigazgatásból.120 A településeken túli forradalmi szervek: a járási és a megyei forradalmi bizottságok A forradalom idején bonyolult viszonyrendszerekbe szerveződött a közélet. Október 23-át követően az önállóság, a szabad sorsalakítás lehetősége sokakra mámorítóan hatott, amíg az emberek néhány nap elteltével rá nem döbbentek arra, hogy a legitim helyi és központi hatalom hiánya párhuzamosságokhoz, ügyintézési nehézségekhez, és előbb vagy utóbb anarchiához vezet. A kaotikus összevisszaságot csak napok múltán váltotta fel a formálódó helyi rend. Még egy megyén belül is nehéz volt kapcsolatot teremteni a megyeközponttól kicsit is távolabb eső településsel. Az országos rendetlenség a forradalom végéig megmaradt. A járási és a megyei forradalmi bizottságok valahol a két szint — az egyre áttekinthetetlenebb országos és az egyre rendezettebb helyi — között váltak kísérletező, rendteremtő központokká, koordinálták az eltérő érdekű és egyformán tájékozatlan és magukra utalt helyi — városi és községi — forradalmi szervezeteket. A járások a köztes közigazgatási méret miatt a megyéknél könnyebben tudtak kapcsolatot teremteni a településekkel. A fentiekből következően nagyobb sikerrel kecsegtet a kisebb településeken, illetve az azokat összefogó kisebb és nagyobb közigazgatási egységben zajló történések vizsgálata, mint a régióké, és különösen nehéz Budapesté. A megváltozott viszonyok, a központi irányítás hiánya miatt a forradalom napjaiban helyi, járási és megyei szinten is spontán alakult ki valamiféle alá-fölérendeltség. A járási és a megyei forradalmi bizottságok együttes vizsgálata mellett érvek és ellenérvek egyaránt felsorakoztathatók. Mindkét közigazgatási egységhez települések tartoztak, s mindkettő irányítási és információs igényeket elégített ki. Szerkezetük, működési módjuk révén folyamatosságot képviseltek, és keretet adtak a felmerülő feladatok megvalósításához. Működésüknek voltak demokratikusnak mondható szakaszai is, így a múlt demokratikus kísérleteit kiteljesíteni igyekvő forradalom mind a járások, mind a megyék hagyományaira építhetett. A különbségek jórészt a járás és a megye eltérő szerkezetéből, egymáshoz való viszonyából adódtak. A megyék történelmi képződmények voltak, önkormányzatiságuk több évszázados múltra tekintett vissza. A nagyobb városoknak is voltak önigazgatási hagyományaik. A megyék (és a nagyobb városok) jellegüknél fogva a parlamenti pluralizmus időszakában politikai csatározások színterei voltak, s ez a helyi közigazgatásra is kihatott. A járások funkciója a kormánytól és a megyétől jövő utasítások, rendelkezések végrehajtása volt. A járásokat a politikai küzdelmek csak áttételesen, személyeken keresztül érintették: 120 Dikán Nóra: Szabolcs-Szatmár megye. In: A vidék forradalma, 1956. I. m. 330-331.
