Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Standeisky Éva: "Forradalomcsinálta népképviseletek" Helyi hatalom az 1956-os forradalomban 1235
1270 STANDEISKY ÉVA lyen már a második összetételben: kiegészítés, elküldés vagy újraválasztás révén módosítva.10 6 A katonai tanácsok joggal voltak bizalmatlanok a széthulló, ellentétes utasításokat küldözgető Honvédelmi Minisztériummal szemben. Önállósították magukat, és ezzel nem megkönnyítették, hanem megnehezítették a központ, a Honvédelmi Minisztérium dolgát, ahol csak október 30-31-én alakult meg a honvédség vezetésének Forradalmi Katonai Tanácsa, amely nyilatkozatban csatlakozott a munkás-, ifjúsági és értelmiségi forradalmi szervekhez. Ennek csupán elvi jelentősége volt, hiszen az említett szervek változatos és változó összetételben, szétszórtan és mindenféle kapcsolat nélkül működtek, ami eleve illuzórikussá tette az új forradalmi szerv bármiféle hatékonyságát. Emellett a központi katonai tanácsot eleve jelentéktelenné tette, hogy a helyi katonai tanácsok az egységük közelében lévő település forradalmi bizottságát érezték magukhoz közel, amelyre az állam szétesettsége miatt egyébként is rá voltak utalva. S ez kölcsönös volt: a forradalmi bizottságok tekintélyét növelte, a település biztonságát szavatolta a katonai támogatás. Számos helyen a katonaság segítette, fegyverezte fel a rend fenntartására szerveződő nemzetőr, polgárőr csoportokat, amelyek a helyi forradalmi bizottságok ellenőrzése alatt működtek. A helyi parancsnokok szorítóba kerültek: vagy a katonai tanácsokhoz alkalmazkodnak, vagy feletteseik parancsainak engedelmeskednek. A mérleg általában az erősebb, befolyásosabbnak vélt fél felé billent. A pápai hadtest vezetője szembeszállt a forradalmi bizottságok mellé állt katonai tanácsokkal, nem csupán a helyiekkel, hanem a megyei, sőt a regionális forradalmi központtal is. November l-jén parancsba adta: „Elrendelem, hogy az alakulatok parancsnokai az elkövetkezendőkben a városi, járási, megyei forradalmi tanácsok utasításait nem hajthatják végre. Ugyanez vonatkozik a Dunántúli Nemzeti Tanács utasításaira is." A parancsnokok csak az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz fordulhattak szigorúan betartva a katonai hivatalos utat.10 7 E mögött a konfliktus mögött felsejlik a kormány és a helyi forradalmi szervek közötti ellentét is. A kormányérdekeket képviselő hadtestparancsnok az anarchia elkerülése érdekében ellenezhette a széttagoltságot, a kormánnyal elégedetlen forradalmi szervek pedig befolyásuk jelentős növekedését remélhették a katonai tanácsok támogatásától. A forradalom alatt alakult értelmiségi szervezetek — úgy tűnik — sem számukat, sem jelentőségüket tekintve nem mérhetők az ifjúsági és a katonai forradalmi szervekhez. Viszonylag késői megalakulásuk miatt — zömmel a forradalom második hetében létesültek — viszonylag kevés információ maradt fenn róluk: az akadálytalan működéshez alig egy-két nap állt rendelkezésükre. Létrejöttük mindenesetre azt jelzi, hogy a helyi értelmiségben is felmerült az igény az önkormányzatiságra, az önálló politikai érdekképviseletre. Ezek a szervek nem a forradalom előtti erjedés időszakában a reformer szellemiségű kommunista értelmiségieknek és az őket támogatóknak teret adó vitakörök, értelmiségi klubok folytatásai voltak, hanem az addig a közéletből kirekesztett vagy önként kivonult értelmiségiek által létrehozott új szervezetek, amelyek 106 Molnár: i. m. 97.; Horváth: i. m. 362-379. 107 Moór ezredes, a pápai 32. lövészhadosztály vezetőjének parancsa. HL, 1956-os Gyűjtemény, 3. ő. e. 315. Idézi Horváth: i. m. 365.
