Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Standeisky Éva: "Forradalomcsinálta népképviseletek" Helyi hatalom az 1956-os forradalomban 1235
1260 STANDEISKY ÉVA léti kívánalmak is akadnak a listán, anélkül, hogy a magasabb életszínvonal megvalósításának módjáról szót ejtenének: „általános béremelést, általános árcsökkentést", emeljék a családi pótlékot. A falu hagyományos létformáinak visszaállítása iránti igény a forradalom reparációs jellegét és a helyi szabad önszerveződés iránti vágyat egyaránt bizonyítja: „adjanak mészárszéket a községnek; a községi erdőt helyezzék vissza a község tulajdonába; a helyi tanács dolgozói helybéliek legyenek; a földművesszövetkezetet és az italboltot adják helyi kezelésbe!"7 0 A helyi forradalmi bizottság elnöke így emlékezett: „úgy gondoltam, túl hosszú, túl részletező [volt a lista], hiszen az utolsó követelés [Valóban népuralmú Magyarországot!] magában foglalja az összes többit is, ha népuralom van, akkor ez mind mehet, de hát azért teljesen érthető volt, hogy a legélesebb követeléseinket foglalták ebbe a listába. Ott és akkor. A lakosság ebben a községben úgy érezte, hogy az adótól kezdve a mészárszékig bezárólag, és a borkimérésig bezárólag ezek az ő mindennapi életük legégetőbb gondjai. Ezt megszavazták."7 1 Különbséget lehet tenni a forradalmi bizottságok és a munkahelyi forradalmi szervek — a munkástanácsok — követelései között. Az előbbiek elsősorban politikai, az utóbbiak pedig mindenekelőtt érdekképviseleti szervek voltak, de éppen a közösen vállalható politikai jellegű követelések egybe is kapcsolták őket. A kormány „megtisztítása", a szovjet csapatok mielőbbi kivonása, valamint a rend megteremtése és fenntartása érdekében fogtak össze leginkább. A két eltérő jellegű és funkciójú szervezet az azonos kívánalmak teljesítésében más-más feladatot vállalt. A közigazgatási problémákkal bajlódó forradalmi bizottságok nem tehették meg, hogy sztrájkkal nyomatékosítsák a közös követeléseiket, ami a nagy tömegeket egy helyen irányító munkástanácsok legfőbb eszköze volt. A munkástanácsok nem tudták áttekinteni a lakóhelyi és a területi irányítás szerteágazó feladatait, nem voltak megbízható információik a szakterületüktől eltérő intézményekről (ez valamennyi — mezőgazdasági, ipari, kulturális stb. — munkahelyre vonatkozik). A követeléslistákban kimutathatók a forradalmi bizottságban tevékenykedők csoportérdekei is. Olyan falvakban például, amelyekben a helyi közösség mérvadó személyiségei parasztgazdák voltak, és közülük kerültek ki a forradalmi bizottság vezetői, elsősorban saját érdekeiknek megfelelően állították össze követeléseiket. A követeléslisták közötti eltéréseknek személyi okai is lehettek. Ha egy erős egyéniség uralta a forradalmi bizottságot vagy ha a többség passzív volt, a megfogalmazót foglalkoztató problémákat és gondolkodásmódját sűrítetten adja vissza a pontokba szedett helyi programnyilatkozat. A politikai jellegű követelések differenciálatlanok voltak. A múlthoz fordulás jellemzi őket, ami nem más, mint visszatérés a már megtapasztalthoz, az éppen csak elkezdetthez, ahhoz, amit megszakítottak a különféle autoriter és diktatórikus rendszerek, legutoljára a kommunista hatalomátvétel. Zavaros, el-70 1956 plakátjai.. I. m. 294. 71 OHA-inteijú Nagy Károllyal. Készítette Standeisky Éva 2003-ban. 1956-os Intézet Oral History Archívuma. 769. sz.
