Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Standeisky Éva: "Forradalomcsinálta népképviseletek" Helyi hatalom az 1956-os forradalomban 1235
HELYI HATALOM AZ 1956-OS FORRADALOMBAN 1239 hanem a krízishelyzetet ily módon megoldani kívánó helyi vezetők részben felülről inspirált, részben helyben is támogatott testületei voltak: a rendszerváltó idők átmeneti, felemás képződményei. A „munkástanács" elnevezés egyrészt a térség alapvetően ipari jellegével, másrészt átvétellel, utánzással — például Nyíregyházán — magyarázható olyan esetekben, amikor települési vagy területi forradalmi szerv kapta ezt a nevet. Nem kizárt, hogy a forradalom első napjaiban a kommunista reformszándék, a „munkásosztály vezető szerepére" épülő ideológia is szerepet játszott a „munkás" szó preferálásában. Kaposváron az MDP megyei bizottsága és a szakszervezetek megyei tanácsa úgy próbálta levezetni a feszültséget, hogy az üzemekben, intézményekben és a termelőszövetkezetekben 26-án és 27-én munkástanácsok létrehozását kezdeményezte: maga irányította a választásokat a Vaskombinátban, a Gépjavító Vállalatnál és a Kiskereskedelmi Vállaltnál. Számítása azonban nem vált be: a radikalizálódást „felülről" már nem lehetett befolyásolni.1 4 Azokban a megyékben, ahol nem voltak tömegeket foglalkoztató üzemek, és ahol jó hagyományai voltak az 1947 után felszámolt pártok társutas vezetőivel való együttműködésnek, a helyi kommunista vezetők nemzeti bizottság létrehozásával próbálták megtartani hatalmukat, vagyis felújították azokat a koalíciós hagyományokat, amelyeknek csírái már 1956 késő nyarán, kora őszén is megjelentek, s amelyek létjogosultságát október 30-án deklarálta Nagy Imre. A hatalmukat féltők engedménypolitikájuk következményeibe nem gondoltak bele. Átmeneti sikereiket alapvetően annak köszönhették, hogy a felkelőket ekkor még nem osztotta meg a győzelem természetes velejárója: a sokféleségből következő hatalmi versengés. A Vas megyei hatalmi elit előremenekülő csoportja — J. Kiss Ernő megyei tanácselnök és Kovács László, a megyei pártbizottság MDP-titkára — az események megítélésében fordulatot hozó október 28-i miniszterelnöki bejelentés előtt egy nappal megalakította az egykori koalíciós pártok képviselőiből a Nemzeti Bizottságot, amely feltehetően legitimitása erősítése érdekében bírálta „a budapesti kormányt", felszólította, hogy az haladéktalanul kösse meg a kölcsönösség alapján a tűzszünetet a magyarországi szovjet parancsnoksággal", és jelentse ki, hogy a szovjet haderőt 1957. január l-ig kivonják Magyarországról.1 5 Másnap viszont a rádió a Szombathelyi Városi Nemzeti Tanács megalakításáról tudósított, amely egyértelműen kiállt a „nemzeti kormány", vagyis az október 27-én bejelentett, módosított összetételű, de még a fordulat előtti — a forradalmat el nem ismerő — kormány mellett. Az országos változások két, homlokegyenest eltérő helyi megítélése kapkodására, összevisszaságra utal: tendencia nemigen olvasható ki belőlük. Szolnokon is a koalíciós viszonyok felújításával próbálták a helyi vezetők feltartóztatni a bomlást. Az új közigazgatás élére — mint erről már szó esett — egy volt szociáldemokrata — Dancsi József — került, de a Munkástanácsnak több mint a fele az MDP-t képviselte (22-ből 12). A reformhajlandóságú funkci-14 Kronológia, 123.; Ellenforradalom Somogyban. MSZMP Somogy megyei Bizottsága, Kaposvár, 1957. 26. 15 A forradalom hangja. I. m. 145.
