Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Standeisky Éva: "Forradalomcsinálta népképviseletek" Helyi hatalom az 1956-os forradalomban 1235
1238 STANDEISKY ÉVA ták-e: a gyakorlat majd mindkettőre mutat példát. (Az új helyhatalmi szervek spontán — megyei felszólítás nélkül is — megalakultak.) A vidéki pártvezetők szembefordulása az országos pártvezetéssel nem óvta meg őket a széteséstől: néhány nap elteltével teljesen kiszorultak a hatalomból. Rugalmasságuk ellenére — a megyei pártbizottság tagjai is részt vettek az október 23-i esti tüntetésen — hasonló sorsra jutottak a szegedi kommunista vezetők és a Győr-Sopron megyeiek is. Október 26-án az MDP vezetése úgy próbálta kézben tartani az elszabaduló indulatokat, hogy — az ötletet a nála hitelesebbnek tartott szakszervezetek kezdeményezésének feltüntetve — üzemi munkástanácsok létrehozását javasolta. Szolnokon a megyei pártbizottság tagjai különösen szívükön viselték, hogy a központi intencióknak megfelelően a párt szervezze meg a munkástanácsokat, mielőtt mások más programmal megtennék helyettük: még követeléslistát is összeállítottak számukra.1 0 Ók javasolták, hogy a megyei hatalmi szervnek „munkástanács" legyen a neve. A megyei párttitkár alkalmazkodóképességét bizonyítja, hogy 26-án, a délelőtti nagygyűlésen beszédét a következő szavakkal kezdte: „Nehéz forradalmi időket élünk, feltámadt a nép igazi alkotóereje." Ó vette rá a város egykori népszerű szociáldemokrata vezetőjét is arra, hogy vállalja el a Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács (gyakorlatilag csupán a város) elnöki posztját. Dancsi József fűtőházi vízműlakatos vonakodva állt kötélnek. Bár a pártbizottság feloszlott, tagjai közül többen átkerültek a Munkástanács intéző bizottságába, ahol így megmaradt a baloldali túlsúly. A testületbe beválasztott szolnoki egyetemi oktatók képviselték a testületben a „radikális jobboldalt". A szolnoki átalakulás a forradalmi békés hatalomátvétel, a tárgyalásos, vér nélküli rendszerváltozás példája.1 1 Az első „munkástanácsok" eredetileg és alapvetően a kommunista hatalommentés céljait szolgálták, de már megalakulásukkor nem egy helyen „túlnőttek" ötletadóikon: több városban és megyei központban a helyi kommunista hatalom — a párt és a tanács — helyett már 26-án a változást akaró egyetemi hallgatókból és oktatókból, valamint a gyárak többnyire MDP-tag értelmiségéből alakult új hatalmi csoportosulások formálták a helyi közvéleményt úgy, hogy ugyanakkor idomultak is a helyi forradalmi igényekhez. Ez történt például Szolnokon, Veszprémben, Pécsen és Egerben.1 2 A fővárosban és egyes nagyvárosokban a szakszervezeti vezetők, vagyis a pártállamosított szakszervezeti központ (Szakszervezetek Országos Tanácsa) és megyei központjainak élén álló funkcionáriusok is az MDP segítségére siettek: pozíciójuk függött attól, hogy meg tudják-e állítani a bomlást. Az MDP vezetése a rádión keresztül úgy állította be a történteket, mintha a megyei munkástanácsokat a kormányt támogató helyi üzemek munkástanácsai hozták volna létre.1 3 Valójában ezek a megyei „munkástanácsok" nem választott szervek, 10 Molnár: i. m. 94. 11 Cseh Géza: Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén megye kapcsolata az 1956-os forradalom időszakában. In: Nagy Imre és kora. Tanulmányok, forrásközlések. 2. Miskolc és Északkelet-Magyarország 1956-ban. Szerk. A. Varga László. Budapest, Nagy Imre Alapítvány, 2003. 167-173. 12 A forradalom hangja. I. m. 126. 13 Uo.
