Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Vámos György: Itt a Szabad Európa Rádiója; a szabad Magyarország hangja. Műsortükör; 1956. október 24 1163

A SZABAD EURÓPA RÁDIÓ 1956. OKTÓBER 24-1 ADÁSA 1199 mény előtt, de azért mindenki tudta, hogy az ország legkülönbözőbb pontjain, városokban és falvakban, gyárakban és főiskolákon gyűlés gyűlést követ, és a szenvedélyek néha utat törnek maguknak. Több helyen például megrohanták, sőt itt, ott le is rombolták a tanácsházát Másutt a parasztság kivonult a földekre és kijelölte magának azokat a birtokocskákat, amelyeket a sztálini korszak mezőgazdasági rendőr politikája elragadott tőle. A legutóbbi órákban, mint nemzeti megmozdulásaink alkalmával legtöbbször az ifjúság vállalta a vezető szerepet. Szeged, Pécs, Budapest jurátusai, medikusai, filozopterei osztályhelyzetre, származásra, ideológiai fölfogásra való tekintet nélkül egységbe tömörültek és ezt az egységet kiterjesztve a proletáriátus és a parasztság ifjú nemzedékeire is, tisztán megfogalmazták követeléseiket. Ezek a követelések, akárcsak a 48-as ifjúság követelései, az egész nemzetnek adtak hangot. A magyar nép fojtogató sérelmeit és elodázhatatlan akaratát tükrözték vissza. Függetlenség, minden népekkel való egyenrangúság, szabad sajtó, szabad szervezkedés, öncélú gazdaságpolitika, művelődésbeli autonómia és méltó sors, tisztes kenyér a termelő tömegeknek. Mindezt azzal egészítették ki, hogy a félintézkedések, szemfényvesztő engedményecskék csalárd taktikája helyett számolják fel maradéktalanul azt a múltat, amely sárba taposta szuverenitásunkat, és ebek harmincadjára juttatta a személy méltóságát, a polgárjogait. Megtorlást a bűnösökkel szemben és szabadságot, igazságot, jogot, kenyeret a népnek! Ez volt a foglalatja annak a programnak, amelyet az ifjú nemzedékek felállítottak. Ezzel a helyzettel találta magát szemközt a Belgrádból visszatérő Gerő Ernő. Hangozzék bár ellentmondóan, alapjában véve könnyű feladata volt. Hiszen kézen feküdt a megoldás, amit elébb az írók és a költők, utóbb az ifjú nemzedékek óhajtottak, az nem valamely kis csoport, valamely társadalmi osztály illetéktelen, önérdekű igényeit fejezte ki, hanem az egyetemes nemzet akaratát és követeléseit, mondhatni, minimális követeléseit, nem kellett volna egyebet tenni, mint amit tettek Varsóban is. Szemben az idegen érdekekkel és az ukázokkal, szolidárisnak lenni a néppel és a közérdekkel. Gerő Ernő azonban, a tervpolitika és a rendőrigazgatás Gerő Ernője, a megrögzött, elszánt, sztálinista reakcióival válaszolt a milliók dübörgő követeléseire. A budapesti ifjúság elhatározta, hogy a lengyel szabadságmozgalom hőseivel való együttérzésénekjeléül felvonul Varsó budapesti nagykövetsége előtt. Nem valami hangos, fenyegető, romboló processzióra gondoltak, csak méltóságteljes néma menetelésre a szabadság és törvényesség eszményének jegyében, békés testvéri manifesztációra. De ami a lengyel demokratizálódással, a lengyel népakarat sodró erejű érvényesülésével rokon, az ma sok volt Gerőnek és a véres múlt csökevényeként uralkodó klikkjének. Tehát az ifjúság felvonulását betiltották. A nép ereje azonban nem egykönnyen köthető gúzsba. A fiatal nemzedékeket nem rettentette meg az önkény jelentkezése, kihívása, nem riasztotta vissza a rendőri sorfal. Végül is a közhatalom hátrált meg, és a tüntetést, amit amúgy sem tudott volna megakadályozni, útjára engedte. E provokáció után a menetelő tízezrek ajakán minden kendőzés, minden jelképiség nélkül nyíltan megszülettek a felszabadulás jelszavai. „El a megszálló divíziókkal! Független bírák elé Rákosit és cinkosait! Szabadságot és emberi egzisztenciát a népnek!" Erre követke-