Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1099 dali pártok megszerveződését, vagyis mindazt, ami november elején napok alatt bekövetkezett. Szorgalmazták viszont a kommunista párt újjászervezését, esetleg új név alatt. Fenntartás nélkül csak az üzemi munkástanácsok létrejöttét támogatták. Már november 4-e előtt készültséget rendeltek el a jugoszláv hadseregben, és felvonultattak egységeket a magyar-jugoszláv határra. Mindez azért azt is mutatta, hogy noha Belgrád érdekelve volt a magyarországi politikai viszonyok liberalizálódásában, de csak olyan mértékig, ami nem veszélyezteti a jugoszláv kommunista rendszert. Jugoszlávia és a második szovjet intervenció A magyarországi folyamatok túlléptek azon a ponton, amikor „titóista" megoldás még elképzelhető volt békés, szerves úton. Ezért Tito és társai számára hamarosan nem látszott annál kevésbé rossz megoldás, mint hogy az október 30-i szovjet nyilatkozat ismeretében6 0 és bízva Hruscsov reformelkötelezettségének erejében elfogadják a második szovjet katonai beavatkozást. Ugyanakkor tartottak attól is, hogy Magyaroszág kilépése a Varsói Szerződésből és a szovjet hadsereg azonnali kivonása a kelet-nyugati katonai szövetségek közötti egyensúly megbomlásához, a térség destabilizálódásához vezet, és ez veszélyeztetheti Jugoszlávia helyzetét és biztonságát.6 1 November 2-án este a Brioni szigetére érkező Hruscsovot és Malenkovot kellemesen lepte meg, hogy várakozásaikkal ellentétben Tito és a jugoszláv vezérkar teljesen egyetértett a magyarországi helyzet „ellenforradalom"-ként történő értékelésével, a „szocializmus vívmányai" megvédésének szükségességével. Nem vitatta azt a szovjet döntést, hogy Magyaroszágon katonailag be kell avatkozni. Amellett foglalt állást, hogy a Nagy-kormányt el kell távolítani és egy új kormányt kell alakítani. Vita csak az új kormányfő személy körül volt, a szovjetek az általuk jól ismert Münnichet akarták, míg Titoék Kádárt javasolták, tekintettel arra, hogy őt Rákosi bebörtönöztette. A tárgyalások során Hruscsov elengedte a füle mellett azokat a jugoszláv érveket, melyek a munkástanácsokra támaszkodó szocializmusra, a reformokra, a desztalinizációra vonatkoztak, mint ahogy az október 30-i szovjet kormánynyilatkozatban foglaltak deklaratív megerősítése is elsősorban a jugoszlávok támogatásának elnyerését szolgálta, nem pedig a szocialista országok kapcsolatainak új alapokra helyezését kívánta megerősíteni. A jugoszlávok felajánlották, hogy a szovjet intervencióval egyidejűleg, politikai befolyásukat felhasználva, nyomást gyakorolnak Nagy Imrére és híveire, hogy még a szovjet intervenció előtt önként mondjanak le, s ily módon nyissanak utat a hatalomhoz az új, Kádár vezette kormány számára. A részleteket illetően, abban, hogy Nagy lemondatása mikor és miként történjék, előzetesen nem állapodtak meg, s ez 60 Megtalálható: Népszava, 1956. október 31. 61 Doko Tripkovic: Jugoslavia i pitanje azila Nada (Jugoszlávia és Nagy Imre menedékjogának kérdése.) btorija 20. veka, 1977.1. sz. 61-73. Ismerteti Bíró László http:// www.c3.huy~klio/klio021/kliol44.html. 2005. június 17-i letöltés.
