Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1095 nyozták elő. A szovjet fél, tekintettel a jó termésre gabonaszállításokra tett ígéretet. A Belgrád és Moszkva közötti javuló légkört azonban átmenetileg megzavarta a szovjet blokk országai által 1956. június 24. és 27. között tartott „titkos" moszkvai csúcsértekezlet, s különösen Hruscsov 1956. július 13-i, az ún. testvérpártoknak — Titoék tudta nélkül — szétküldött tájékoztató levele a júniusi szovjet-jugoszláv tárgyalásokról.60 Az utóbbi ideológiai kérdésekben — váratlanul — éles támadást indított a JKSZ ellen, s többek között kifogásolta, hogy a JKSZ kapcsolatot tart fenn a nyugati szocialista, szociáldemokrata pártokkal, miközben a tábor országaiba működő kommunista pártokkal, elsősorban az albán és a bolgár párttal nem rendeződött viszonya. Hruscsov Rákosit és az MDP-t nem említette, jóllehet júniusban tárgyalások során szovjet részről tájékoztatták a jugoszláv delegációt a magyarországi helyzetről és Szuszlov budapesti útjáról. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a jugoszláv államfő nem reagált szovjet partnere szavaira azzal, hogy amit hallott, az a magyar párt belügye. A készülő vihar azonban nem tört ki, mert mindkét fél érdekelve volt az elért eredmények megtartásában. Szeptember 19-én Hruscsov érkezett 10 napos látogatásra Jugoszláviába, majd szeptember 27-én Titóval együtt a Krímbe utaztak. Az újabb látogatást ugyan magánjellegűnek nyilvánították, de természetesen folytak politikai jellegű megbeszélések. Közös közleményt nem adtak ki, de a jugoszláv politikai vezetés szükségesnek tartotta a nyilvánossággal tudatni, hogy Tito a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásokon ismételten leszögezte: a kommunista és a szocialista pártok közötti együttműködés csak az egyenjogúságon alapulhat, a világ kettéosztása különböző blokkokra veszélyezteti a világbékét, s nincs általános szocializmus modell, minden ország maga építi az új társadalmi rendszer, a tapasztalatokat nem lehet más országokra ráerőszakolni. A jugoszláv tájékoztatási iroda által közzé tett nyilatkozat üzenete félreérthetetlen volt: a JKSZ megőrizte önállóságát, nem hódolt be.51 Az 1956 nyári, kora őszi jugoszláv-szovjet találkozókat a belgrádi vezetés okkal könyvelte el sikerként, mivel jelentősen megnövelték Jugoszlávia tekintélyét.5 2 A siker egyúttal arra is alkalmas volt, hogy alátámassza Tito külpolitikai ambícióit. A jugoszláv államelnök azt is céljának tekintette, hogy a kelet-európai desztalinizációs folyamatot befolyásolva növelje országa befolyását a térségben, s egyben mérsékelje a szovjet ellenőrzést. Ehhez szövetségesekre, de legalábbis partnerekre volt szüksége a szocialista országok kompromittálódott sztálinista vezetőivel szemben. A változások iránt Lengyelországban és Magyarországon tapasztalható határozott igény, a reformerek és az ortodox erők harca azzal kecsegtette a jugoszláv vezetőket, hogy igazolódik saját szocializmus-koncepciójuk, és érvényre juthatnak a térségben külpolitikai elképzeléseik. Tito nem is kívánta a magyar-jugoszláv kibékülés folyamatát a legmagasabb 60 Hruscsov levele Rákosi Mátyáshoz. 1956. július 13. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956-1959. 77-85.). 51 Keesing's Contemporary Archives. 1955-1956. 15188. 52 Yugoslavia and the Soviet Union 1939-1973. A Documentary Survey. Ed. Stephen Clissold Oxford University Press, London-New York-Toronto, 1975. 254-262.
