Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
1096 MARELYIN KISS JÓZSEF - RIPP ZOLTÁN - VIDA ISTVÁN politikai szintre emelni, ameddig Budapesten a jugoszlávellenes politikában kompromittálódott vezetés volt hatalmon. 1956. július 18-án Rákosi Mátyást leváltották a kommunista párt első titkári tisztségéből, utóda Gerő Ernő lett. Rákosi eltávolítása szovjet kezdeményezésre, A. I. Mikojan, az SZKP KB magyar ügyekben járatos tagjának személyes közreműködésével ment végbe. A június 28-i poznani munkásfelkelés után — a szocialista tábor másik gyenge pontján — a szovjet vezetők igyekeztek a magyarországi belpolitikai feszültséget enyhíteni, de egyúttal erős kezű, Moszkvához feltétlen lojális vezetőt akartak az ország élén látni. Csak hónapok múlva derült ki, hogy Gerő a neki szánt szerepre alkalmatlan. A jugoszláv párt- és kormánykörök örültek Rákosi bukásának, s nagyjelentőségű változásnak értékelték. Gerőt illetően azonban fentartásaik voltak, nemcsak azért, mert az MDP sztalinista garnitúrájához tartozott, hanem azért is, mert nem tekintették „Jugoszlávia barátjának". Mikojan július 21-22-én Brioniban Titót is tájékoztatta, aki ha vonakodva is, de elfogadta a személycserét, azzal, hogy az a magyar párt belügye. Rákosi eltávolítása után a magyar-jugoszláv viszony látványosan javult. Augusztus 8-án az Elnöki Tanács felmentette Kurimszky Sándort és Münnich Ferencet nevezte ki belgrádi magyar követté. Ez a jugoszlávoknak tett gesztus volt, hiszen Münnich az MDP hatalmát vesztett első titkára régi ellenfelének számított. Október 10-én a követségeket nagyköveti rangra emelték.5 3 A két kormány újabb államközi egyeményeket kötött, s tárgyalásokat folytatott további egyezmények tető alá hozásáról. Szeptember 19-én jegyzőkönyvet írtak alá a két ország gazdasági együttműködéséről. 1956. július 19-én — Rákosi felmentésének másnapján — Gerő levélben fordult Titóhoz, és javaslatot tett a pártközi kapcsolatok felvételére. A magyar párt gondosan felkészült a tárgyalásokra, az MDP PB július 26-án, majd augusztus 9-én részletesen megtárgyalta az előkészületeket. A jugoszlávok, akiknek a figyelmét lekötötte a szuezi csatorna államosítása miatt kirobbant nemzetközi válság, azonban nem siettek a válasszal, Titó csak szeptember 11-én regált hivatalosan, nem emelvén kifogást a tárgyalások megkezdése ellen. Bár nem hittek abban, hogy Gerő képes lesz komolyabb, a sztálini struktúrákat átalakító reformok bevezetésére, úgy gondolták, a találkozó lemondása Magyar -oszágon növelné a belpolitikai feszültséget. Az időpontban Tito és Gerő szeptember 30-i krími találkozójukon egyeztek meg, amelyet a jugoszlávok háta mögött Hruscsovék szerveztek meg. Budapesten október 6-án hozták nyilvánosságra, hogy magyar párt- és kormány küldöttség utazik Belgrádba. A nap kiválasztása nem volt véletlen. Aznap ünnepélyesen újratemették az ártatlanul kivégzett Rajk Lászlót és társait. A jugoszláv külügyminisztérium üdvözölte Rajk és társai politikai és erkölcsi rehabilitását, s a gyászbeszédekből kiolvasható szándékot a sztálinista múlttól való elhatárolódásra.54 53 Magyar Közlöny, 1956. október 12. 54 Ju. V Andropov budapesti szovjet nagykövet október 12-i jelentése a Gerővel folytatott beszélgetéséről a magyar belpolitikai helyzet súlyosbodásáról és a jugoszláv befolyás növekedéséről számolt be. Hiányzó lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából. Szerk. Vjacseszlav Szereda - Alekszandr Sztikalin. Móra, Budapest, 1993. 83-90. (A továbbiakban: Hiányzó lapok.)
