Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Kincses Katalin Mária: Kultusz és hagyomány. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulójára (Ism.: Bánkúti Imre) 1072

1072 TÖRTÉNETI IRODALOM Haditanács a reguláris hadsereg ezredeire, valamint a szintén ezredekbe szervezett betelepített rác katonaságra alapozva állította fel a Magyar Királyság új déli határvédelmét. A szerző kifejti véleményét a magyar hadügy fejlődéséről is. Hangsúlyozza, hogy bár a magyar katonaság harcmodora és taktikája az Oszmán Birodalom végvidéki hadaival vívott harcban alakult ki és fejlődött, de a császári-királyi hadvezetés nem csupán a magyar végeken, hanem a nyugati hadszíntéren történő bevetésüket is nélkülözhetetlennek tartotta. Itt elsősorban természetesen a huszárságra gondolhatunk. A magyar haderő pedig a 18. század első felében végérvényesen betagolódott a császári-királyi reguláris hadseregbe, ahogyan ezt Czigány István végső következtetésként megállapítja. A hadtörténész önálló forráskutatásokra épülő monográfiáját több szempontból is nagyon értékesnek és fontosnak tarthatjuk. Egyrészt a Czigány István a magyar történelem egyik legvitatottabb időszakát — jelentős forrásbázisra és több évtizedes kutatómunkára támaszkodva — úgy dolgozta fel, hogy nem csupán egy (a korábban kizárólagos „nemzeti romantikus") szemszögből vizsgálta meg a történéseket, hanem a 17. századi magyar hadügy kérdését rendszerbe helyezte el, megállapításainak igazolására bevonva a társadalom- és gazdaságtörténet eredményeit is. Másrészt — és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni — leszámolt azokkal a magyar történetírásban megcsontosodott tévképzetekkel és egyoldalú beállításokkal, amelyek jelentősen torzították a korszakról kialakult általános történeti ismereteinket. Harmadrészt a kötet végén található angol és német nyelvű összefoglalás lehetővé teszi, hogy a külföldi történészek is bepillantást nyerhessenek modern hadtörténetírásunk újabb eredményeibe. Bagi Zoltán Kincses Katalin Mária KULTUSZ ÉS HAGYOMÁNY Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulójára Argumentum Kiadó, Budapest, 2003. 193. A Rákóczi felkelés és a konföderáció függetlenségi háborújának tricentenáriumára örvendetesen megnőtt a témával foglalkozó munkák száma, elsősorban természetesen á had- és politikatörténet területéről. Éppen ezért külön üdvözlendő, ha olyan művet vehetünk kézbe, amely ugyan kapcsolódik ehhez az évfordulóhoz, de más területeket von be vizsgálódása körébe, bizonyítva, hogy a szabadságharc nemcsak katonai, politikai és diplomáciai eseményekből állt, s története nem ért véget a szatmári békével, hanem azóta múlttudatunk szerves,részévé vált és napról-napra válik. A szerző könyvében öt tanulmányát gyűjtötte egybe, amelyek közül az első Szirmay András (1656-1723) életpályáját dolgozta fel s ezzel a köz- és birtokos nemességéhez nyújt fontos adatokat és pontos képet. Szirmay András pályája egyébként mintegy összeköti a két nagy abszolutizmus elleni felkelést (Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc). Ennek a társadalmi rétegnek a tevékenysége mindkettőben meghatározó volt, de amelyet mindmáig nem ismerünk teljes mélységében. Az 1660-as évektől következő fél évszázad Magyarország történetének talán legviharosabb, sorsfordító változásokkal, katasztrófákkal teli periódusa. Hosszú háborúk alig egy-két békeévvel, politikai és vallási ellentétekkel és véres összecsapásokkal, polgárháborúval, társadalmi változásokkal. Az abszolutizmus elleni mozgalmak élén persze egy-egy főúr áll, de a rendi mozgalmak derékhadát a köz- és birtokos nemesség alkotja. Emlékirataiban ugyan Rákóczi meglehetősen lehangoló és elítélendő képet fest a nemesség életviteléről, de neki is ezek közül kerülnek ki a leghasználhatóbb munkatársai, akik a gyakorlati munkában nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak a konföderáció politikai struktúrájának felépítésében, katonai, gazdasági, hadellátási, diplomáciai apparátusának működtetésében. Történetírásunk már eddig is több ilyen személy (család) életútjának, tevékenységének feltárásával járult hozzá e társadalmi réteg ábrázolásához. Kincses Katalin Mária módszere is dicsérendő: tanulmánya tulajdonképpen az egész Szirmay-családot mutatja be, nemzetségi és rokoni kapcsolataiban. Hiszen a korban család és egyén sorsa szorosan összefonódott, az egyén státusának megváltozása, emelkedése az egész család előbbre lépését jelentette. Könyvében a szerző két tanulmányt is szentel Bél Mátyásnak, akinek személye iránt érezhető rokonszewel viseltetik. Új adatokkal, szimpátiával mutatja be, mint a nemzeti és vallási to-