Századok – 2006
MŰHELY - Buza János: A tallérnevek néhány csoportja. Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez 1021
1042 BUZA JÁNOS di17 9 veret volt, amelyik híres-hírhedt pénzzé, mondhatnánk fogalommá vált Európában, illetve a levantei18 0 pénzforgalomban. Az 1575-től vert oroszlános tallérok súlya megközelítette az imperiális tallérokét, 27,68 grammot nyomott, de mivel csak 750%o-es ötvözetből verték, 20,76 gramm ezüstöt tartalmazott, tehát 4,5-5,5 grammal kevesebbet a korabeli osztrák, illetve német vereteknél. Ennek ellenére volt rá példa, hogy a tallért nem verő Oszmán Birodalomban az imperiális tallérokkal egyező árfolyama alakult ki. Nyilvánvaló, hogy az oroszlános tallérokat nyereséggel lehetett exportálni a Földközi-tenger keleti medencéjébe, hamisítványaival pedig még busásabb haszonra lehetett szert tenni. ^isi Bár az oroszlános tallérok a Baltikumban18 2 is forogtak, Erdélyben „havasalföldi oroszlányos" tallérokat említettek 1668-ban a fejedelmi kiadások183 között, sőt a hódoltságba is az Oszmán Birodalomból nyomultak fel az oroszlános tallérok. Budához közeli árfolyamuk 1657-1664 között különösen jól dokumentálható a Duna-Tisza közén, Erdélyben pedig hosszabb távon is. Az elmúlt negyedszázad kutatásai megerősítik a korábbi megállapítást, miszerint az oroszlános tallérok felárral forogtak18 4 a hódoltságban és az Erdélyi Fejedelemségben is. A 17. század második felében a fokozódó tallérínség megkönnyítette viszonylagos térnyerésüket, útjuk azonban nyugat felé nem vezethetett, mert ott nem tehettek szert ázsióra, így célszerűbb volt a „császár adajába" fizetett pénzek között megválni tőlük. S mivel ennek akadálya nem volt, nagy részük visszakerült185 az Oszmán Birodalomba. Tallérszerű veretek A tallérokra formailag hasonlító, illetve a résztallérok átmérőjére emlékeztető „floryn " nevű ezüstforintokat18 6 is vertek Hollandiában, amelyeket az észak-német térségben Silbergulden 187 néven utánoztak; egy részük hamaro-179 Gelder, H. E.: De Nederlandse munten i. m. 79-80, 221-222, 263. 180 Mantran, R.: Istanbul i. m. 240-241, 244-245. 181 Magyar nyelven részletesebben 1. Buza János: Az oroszlános tallérok árfolyama és szerepe Magyarország pénzforgalmában. Numizmatikai Közlöny 80-81. (1981-1982) 89-99, ill. kissé bővebben: Uő: Der Kurs der Löwentaler in Ost-Mitteleuropa (mit besonderer Rücksicht auf Siebenbürgen und Ungarn). Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae 27. (1981) 335-358, ill. Iványosi-Szabó T.: Pénzforgalom i. m. 84, 104-107. 182 Aleksandrs Platbarzdis: Die königlich schwedische Münze in Livland. Das Münzwesen 1621-1710. Stockholm 1968. 109-113. és passim. 183 Szilády Áron-Szilágyi Sándor: Török-magyarkori államokmánytár. VII. Pest 1872. 495. 184 Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 49. 185 Nagykőrös 1687. évi „budai forma" szerinti summa befizetésébe „mindenestül 1800 tallér, melynek 1250 talléra jó pénzül, 550 talléra oroszlánosul kívántatik" - jegyezték fel a kortársak. Ennyi oroszlánost nem tudtak már előteremteni, valójában főként dukátokkal fizettek, formális tallért (tallér in specie) 200-at, oroszlános tallért pedig 60-at adtak. Az idézetre 1. Szilády Á.-Szilágyi S.: Okmánytár i. m. II. 160. 186 Gelder, H. E.: De Nederlandse munten i. m. 235-237, 260. 187 Anton Kappelhoff: Emder „Silbergulden"" und „Löwentaler." Ein Beitrag zur Münzprägung der Stadt Emden im 17. Jahrhundert. Friesisches Jahrbuch 1961. 150-164.
