Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: A szovjet piac "meghódítása" és a magyar tőke Trianon után. Iratok a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság történetéhez (1923) 79
98 SERES ATTILA nagy reményekre őket. Mint azt a berlini kereskedelmi kirendeltség Moszkvába küldött jelentése is rögzítette: „Már a legelején figyelmeztettük őket arra, hogy az eltelt idő alatt élesen megváltozott a kormány viszonya a kereskedelmi koncessziókhoz, amely a korábbi mértékben aligha érdekel minket, de a végleges választ a Külkereskedelmi Népbiztosságtól és a Legfőbb Koncessziós Bizottságtól kell kikérnünk". A két központi szervhez továbbított jelentésben Sztomonjakov feltette azt a kérdést is, hogy politikai szempontból érdemes-e még folytatni az egyeztetéseket egy ilyen társaságról, s ha igen, milyen követeléseket kell megfogalmazni a magyarokkal szemben. A felettes szervek beleegyezése esetére felvetette, hogy próbáljanak meg ingyenesen hozzájutni a részvényekhez vagy a szovjet kormány tőkerészesedését a társaság fedezze a bevételeiből.71 Minden bizonnyal az AMB vezetőinek ismételt berlini felbukkanásával van összefüggésben Walter Emilnek, a Külügyminisztérium Gazdaságpolitikai és Közlekedésügyi osztálya tisztviselőjének pár napos eltéréssel ugyanebben az időben lezajlott megbeszélése Kresztyinszkij berlini szovjet nagykövettel. Walter bemutatott egy Emich Gusztáv berlini magyar ügyvivő aláírásával ellátott levelet, melyben a Külügyminisztérium felhatalmazta arra, hogy tárgyaljon a Magyarország és a Szovjetunió közti gazdasági kapcsolatok felújításáról. „Azt mondtam Walternek — írta Kresztyinszkij a megbeszélésről készített jelentésében —, hogy azon államoktól, amelyek gazdaságilag kevéssé érdekelnek minket — és ezek közé tarozik Magyarország is —, rendszerint azt követeljük, hogy de jure ismerjenek el minket, és teljes értékű diplomáciai kapcsolatokat vegyünk fel. Lehet, hogy Magyarország esetében az antanttól való súlyos függése miatt kormányom kevesebbel is beéri, és beleegyezik egy [...] kereskedelmi egyezmény megkötésébe." Walter ennek ismeretében is annak a reményének adott hangot, hogy a berlini szovjet kereskedelmi szervek és a magyar üzleti csoport között folyó tárgyalásokon tisztán üzleti megfontolásokból indulnak majd ki, s ezeket a tárgyalásokat nem fogja feltartóztatni a két állam diplomáciai kapcsolatainak hiánya. Kresztyinszkij ezzel kapcsolatban a következőket írta: „Ez utóbbi kijelentése megerősítette azt az eredeti feltételezésünket, hogy látogatásának és megbízásának fő célja a magyar külügyminiszter azon kívánsága volt, hogy előmozdítsa az itt folyó tárgyalásokat és semlegesítse a politikai jellegű akadályokat".72 Eközben megérkezett a Külügyi Népbiztosság és a Külkereskedelmi Népbiztosság válasza Sztomonjakov november 1-i jelentésében felvetett kérdésekre. Litvinov részletes magyarázatot adott, s kifejtette, hogy a külügyi szervek nem ellenzik kereskedelmi koncessziós üzletek megkötését még olyan országok állampolgáraival sem, amelyekkel a Szovjetunió nincs „egyezményes viszonyban", amennyiben a tető alá hozott üzletek nagy gazdasági jelentőséggel bírnak az ország számára, vagy a gazdasági szervek különleges érdeklődésére számít-71 Sztomonjakov jelentése Litvinovnak és Jakov Ganyeckijnek, a Külkereskedelmi Népbiztosság Tanácstestülete tagjának. 1923. nov. 1. Rosszijszkij goszudarsztvennij arhiv ekonomiki (RGAE), f. 413. op. 5. gy. 1169. 1. 20-21. 72 Kresztyinszkij jelentése Litvinovnak. 1923. nov. 13. AVP RF, f. 04. op. 11. p. 67. gy. 938. 1. 128-130.