Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: A szovjet piac "meghódítása" és a magyar tőke Trianon után. Iratok a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság történetéhez (1923) 79
94 SERES ATTILA gazdasági gépeket) a szovjet szövetkezetek számára, másrészt közre kell működnie a szovjet mezőgazdaság és ipar rekonstrukciójában új invesztíciókkal, technikai tudásbevitellel, valamint az értékesítés megszervezésével. Fenyő ezzel szemben nyomatékosan aláhúzta, hogy a tárgyalások csak akkor hozhatnak gyakorlati eredményt, ha a Szovjetunió a magyar gazdaság tőkeszegénységéhez méri igényeit.5 8 A bécsi magyar nyelvű sajtó tudósított arról, hogy Fenyő hazaérkezése után tájékoztatta a kormány tagjait tárgyalásainak eredményéről, így mire Károlyi és Krausz a magyar fővárosba értek, az illetékes szaktárca vezetője már jól informált lehetett a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság létrehozásának financiális hátterét tekintve. Az AMB vezetői minden bizonnyal kiegészítették Fenyő értesüléseit, s beszámoltak Walkónak arról, hogy a kormányzat politikai akarata nélkül szó sem lehet intenzív kereskedelmi forgalom kialakulásáról, illetve a magyar tőke ilyen vagy olyan mértékű részesedéséről a szovjet termelésben. Az mindenesetre biztos, hogy a grandiózus szovjet tőkeinjekciót állami hozzájárulás nélkül nem merték és nem tudták vállalni, ezért igyekeztek rábeszélni a minisztert arra, hogy elvi támogató állásfoglalása mellett nyújtson pénzügyi biztosítékokat is a társaság megszervezéséhez. Walko azonban nem volt hajlandó a kormányzat anyagi részvételére vonatkozó ígéretet tenni.59 A berlini szovjet kereskedelmi kirendeltség március 2-i jelentése a Károlyival és Krausszal folytatott egyeztetésekről hamarosan Georgij Pjatakov asztalára került, aki az LKB elnökeként a koncessziós ügyeket összefogta. A jelentést azzal a kéréssel továbbította a Legfelső Népgazdasági Tanácshoz és a Földművelésügyi Népbiztossághoz, hogy közöljék álláspontjukat a benne felvetett mezőgazdasági termelési koncessziók ügyében.6 0 Előbbi kifejezve annak elvi lehetőségét, hogy tárgyalásokat folytassanak a magyar tőkés csoporttal, szükségesnek vélte, hogy a kedvezményezettek konkrétabb formában is tegyék meg javaslatukat arra vonatkozólag, hogy milyen módon képzelik el beruházásaik elindítását a Szovjetunió területén.6 1 Ugyancsak pozitív reakciót kapott a Földművelésügyi Népbiztosságtól, amely hasznosnak vélte a magyar tőke bevonását a szovjet mezőgazdaság helyreállításának folyamatába koncessziók vagy vegyes társaságok formájában, bár olyannyira általánosnak ítélte a magyar megkeresést, hogy semmilyen konkrét ellenjavaslatot nem tett. „A mezőgazdasági és erdőgazdasági koncessziós lehetőségek ismertek [...], tehát ha a Legfőbb Koncessziós Bizottságnak és a Külügyi Népbiztosságnak nincs valamilyen más, politikai jellegű indoka, akkor konkrét tárgyalásokba lehet bocsátkozni a magyar cégekkel" — szólt az érdekelt szerv konklúziója.6 2 Az LKB magáévá tette ezeket az álláspontokat, a berlini szovjet kereskedelmi képviselet pedig erre hivatkozva május 5-i keltezéssel levelet küldött az 58 L. 56. jegyz. 59 Magyar gépek - orosz nafta. Jövő, 1923. márc. 4. 6.; Horthy, Lenin és Krausz Simi. Bécsi Magyar Újság, 1923. márc. 3. 7. 60 Pjatakov átirata a Legfelső Népgazdasági Tanácshoz és a Földművelésügyi Népbiztossághoz. 1923. márc. 20. GARF, f. 8350. op. 1. gy. 1440. 1. 20. 61 A Legfelső Népgazdasági Tanács átirata az LKB-nak. 1923. márc. 26. Uo. 1. 24. 62 A Földművelésügyi Népbiztosság átirata az LKB-nak. 1923. márc. 28. Uo. 1. 25.
