Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: A szovjet piac "meghódítása" és a magyar tőke Trianon után. Iratok a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság történetéhez (1923) 79
A SZOVJET PIAC „MEGHÓDÍTÁSA" ÉS A MAGYAR TŐKE TRIANON UTÁN 93 mányszervek és a szovjet kormány analóg apparátusai közti hivatalos kapcsolatfelvétel kérdése nem merült fel. Úgy tűnik, hogy ezt egyelőre sem Walko, sem Krausz nem tartották elengedhetetlen feltételnek.5 4 A további események azt a feltételezésünket erősítik meg, hogy Károlyiék és Kleinék között később semmiféle együttműködés nem jött létre, sőt, az AMB inkább az utóbbiakat mellőzve, kizárólagos pozíciók megszerzésére törekedett. A berlini szovjet kereskedelmi kirendeltség megbízottaival (Borisz Sztomonjakov, Iszaak Goldstejn) folytatott március 1-i tárgyaláson ugyanis körvonalazódott a bankot reprezentáló vezetők nagyszabású koncepciója, amely a bank érdekeltségében lévő iparvállalatok közül azokat kívánta egybefogni a szovjet és magyar fél paritásos részvételén alapuló vegyes társaság égisze alatt, amelyek potenciális beszállítókként jöhettek számításba a szovjet piacon. Ennek a gyűjtőtár saságnak (holdingnak) lettek volna a leágazásai az egyes magyar és szovjet vállalatok termelési, kereskedelmi kooperációi. A megbeszélésen ezzel szemben az említett szovjet szakemberek inkább arra akarták rábeszélni a pénzintézet vezetőit, hogy a szovjet mezőgazdaság fejlesztésében vegyenek részt mezőgazdasági gépjavító üzemek létesítésével, a német Krupp vállalat példájára mezőgazdasági koncessziók átvételével, illetve vetőmag-nemesítéssel foglalkozó mintagazdaságok és méntelepek alapításával. Sztomonjakov a magyar üzletemberek tudtára adta, hogy a vállalataikat egyértelmű kiváltságokhoz juttató kedvezményekre csak akkor számíthatnak, ha újabb hiteleket nyújtanak a szovjet mezőgazdaság regenerálásához. Az AMB gazdasági potenciálján kívülálló tényezőnek minősültek az ezzel együtt megszabott politikai kondíciók: nyilvánvalóvá vált, hogy szorosabb és folytonos gazdasági együttműködésre nem kerülhet sor egy állami szintű megegyezés, legalább egy kereskedelmi szerződés aláírása nélkül.5 5 A gazdasági feltételekkel való szembesülés volt a kényes epizódja az AMB delegációja előtt néhány nappal Berlinbe utazó Fenyő Miksa tárgyalásainak is. A GyOSz ügyvezető igazgatója a Budapesti Hírlapnak adott, a megbeszéléseit értékelő interjújában a következő meglepő kijelentést tette: „Mindjárt a tárgyalás megkezdésénél megegyeztünk abban [Nyikolaj Kresztyinszkij nagykövettel — S. A.], hogy politikáról közöttünk szó nem fog esni, úgyhogy még annak a kérdésnek a tárgyalását is kizártuk, hogy vajon a gazdasági összeköttetés lebonyolítását Oroszországgal elősegíti-e az, ha Oroszország és Magyarország között kereskedelmi megállapodás jön létre vagy sem."5 6 A szovjet diplomata feljegyzéséből ugyanakkor kiderül, hogy az egyébként figyelmen kívül nem hagyható politikai motivációk megkerülését Pintér jelenléte miatt tartotta szükségesnek.6 7 Fenyő rámutatott azokra az indokokra, amelyek egy „orosz-magyar szindikátus" megalapítása mellett szóltak, mire Kresztyinszkij két előfeltételt említett meg, amelyek nélkül elképzelhetetlennek tartotta annak megalakítását. Egyrészt a társaságnak hitelbe kell majd szállítania az iparcikkeket (mező-54 L. a 2. sz. iratot. 55 L. a 4. és 5. sz. iratot. 56 Kereskedelmi összeköttetésünk Oroszországgal. Fenyő Miksa nyilatkozata az oroszokkal Berlinben folytatott tárgyalásokról. Budapesti Hírlap, 1923. márc. 3. 6. 57 L. a 3. sz. iratot.
