Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Balogh Judit: Egy székely nemesi karrier a 17. században. Lippai András; a székely hadnagy története 973
EGY SZÉKELY NEMESI KARRIER A 17. SZÁZADBAN 975 egy időre feladták legalábbis azt a rendezési törekvést, amely János Zsigmond segesvári törvénycikkeiben öltött testet,1 1 vagyis hogy betagozzák az alapvetően nem feudális tagolású székelységet a korabeli erdélyi társadalmi rendbe. Erre a törekvésre a székelyek állandó felkelésekkel válaszoltak. A székely szabadság visszaadása nemcsak ezt a társadalmi instabilitást állította helyre, hanem ezzel a mindenkori fejedelem egy nagyjából 10000 főre tehető, könnyen mozgósítható katonai kontingenst is nyert. A 17. századi háborúkban pedig erre a 10000 fős seregre még akkor is szüksége volt, ha a székely haderő ekkorra már nehezen vette fel a versenyt egy hasonló létszámú és sokkal korszerűbb zsoldossereggel. Az elsődleges szempont tehát, amely a fejedelmeket vezérelte, amikor szorgalmazták a székely szabadság megőrzését, éppen ez a katonai megfontolás lehetett. Ezt olvashatjuk ki a Bocskai István által Petky János székely főkapitánynak írott levelekből,1 2 de ugyanez a törekvés tükröződik Bethlen Gábornak a székelységgel kapcsolatos rendelkezéseiben is.1 3 így azt mondhatjuk, hogy bár igaz az, hogy a harmincéves háború (1618-1648) során a hadi eseményekben részt vevő székelység jelentősége a hajdúság mellett háttérbe szorult,1 4 mégis érdekében állott a fejedelmeknek egy állandó jellegű haderő fenntartása, ezért folyamatosan igyekeztek megtartani a székelységet visszakapott szabadságaiban. A társadalmon belüli mozgások azonban éppen a 17. században mutatják azt az átrendeződést. amelynek során a korábbi kollektív nemesség helyére az egyéni kiváltságolások gyakorlata lépett. A kiváltság- vagy adománylevelek azonban — amint az általában lenni szokott — többnyire csak megerősítették, mondhatnánk láthatóvá tették azt a folyamatot, amely a társadalmon belül már lezajlott vagy éppen lezajlóban volt. Jelen tanulmány Lippai András udvarhelyszéki nemes karrierjének a történetét mutatja be, akinek felemelkedése — mintegy csepp a tengerben — remekül szemlélteti a székely nemesség 17. századi karrierlehetőségeit, az egyén viselkedését a közösségben, valamint a közösség reakcióit vele szemben; de valójában nemcsak véle szemben, hanem azokkal szemben is, akik valamilyen formában a klientúra-rendszerében hozzá közel helyezkednek el. Lippai András neve először 1604-ben tűnik fel az általam eddig felderített forrásokban, mint az udvarhelyszéki lófők egyik kapitánya. Az összeírás 1604. március 15-én készült,1 5 és a lófők felsorolása előtt 15 udvarhelyszéki nemes szerepel. A nemesek között nem található még meg Lippai András neve. A lófők egyik jelentős létszámú, mintegy 56 falu lófőit tömörítő hadtestének hadnagyaként találkozunk vele először. Minthogy a Lippai családnév a székelység között mutatja, hogy biztosítani kívánta a székelységnek egyébként is legnagyobb számú rétegének a megmaradását, nevezetesen azoknak, akik a hadi vállalkozások terheit személyesen viselték. 11 Jakó Zsigmond: A székely társadalom útja a XVI-XVII. században. In: Székely felkelés 1595-1596. Szerk. Benkő Samu-Demény Lajos-Vekov Károly. Bukarest 1979. 19. 12 Erdélyi Történelmi Adatok. IV Szerk. Szabó Károly. Kolozsvár 1862. 341-350. 13 Demény Lajos: Bethlen Gábor székely politikája. Bukarest 1993.. (Kézirat). 14 Nagy László: Magyar hadsereg és hadművészet a harmincéves háborúban. Bp. 1972. 15 Székely Oklevéltár. Új sorozat (a továbbiakban: SZOKL). Szerk. Demény Lajos-Pataki József-Tüdős S. Kinga. IV Kolozsvár 1998. 154.